Kenyeret az éhezőknek

Tízéves a debrecen-nyíregyházi karitász

"Aki segít, az kincset talál." Különös atmoszférája volt ennek a napnak. Mindenki a szeretetről, az adni akarásról beszélt, és arról, hogy azt hogyan teszi, hogyan segít. Az ember rádöbbenhetett, hogy miközben gyakran értéktelen dolgok után rohan, az igazi kincs - sokszor a szó szoros értelmében - ott hever nap nap után a lábaink előtt. Az egyház kincsei a szegények, az elesettek, a betegek, a hajléktalanok, a lélekben megfáradtak, a hontalanok.

Gégény Béla, az egyházmegyei karitász igazgatója

A nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumban november 8-án emlékeztek meg a debrecen-nyíregyházi egyházmegyei karitász alapításának tizedik évfordulójáról. Bosák Nándor püspök jelmondatához ("Törd meg az éhezőknek kenyeredet...") híven a püspökség alapításának évében létrehozta az egyházmegyei karitász szervezetet. Az eltelt tíz év alatt harminchét plébániai csoport alakult mintegy hatszáz önkéntessel egy olyan térségben, amely Magyarországon a leghátrányosabb helyzetben van, ahol a legnagyobb a munkanélküliség, ahol a Tisza menti falvakat az utóbbi években többször is árvíz sújtotta.

Tapssal, énekkel, vidámsággal üdvözölték egymást a résztvevők

Az ünnepen Nagy Károly, a Katolikus Karitász országos igazgatója méltatta az egyházmegyei szervezet munkáját: elismeréssel vezetője, GégényBéla tevékenységéről, aki - mint mondotta - dinamikusan koordinálja a csoportok munkáját, hogy azok ne irányításra várjanak, hanem önállóan tudjanak működni. Az országos igazgató elmondta: ennek az egyházmegyének van a legjobb karitászhálózata - talán azért is, mert itt több a baj, még jobban elkél a segítség.

Adányi László főtitkár és VargaJános ibrányi plébános a tiszai árvíz megdöbbentő adatairól és a feltétlen elismerést érdemlő segítőkészségről számolt be a résztvevőknek. A főtitkár bejelentette: az árvíz sújtotta Gulács községben, ahol a kápolna is összedőlt, e hónap végén, Szent András napján, délután 3-kor felszentelik az összefogással felépült templomot. Varga János atya beszámolója során is elhangzott: a karitatív munka során nem pénzt kell osztani, hanem fel kell építeni az öszszedőlt házat, kenyeret adni az éhezőknek - és mellétenni szívünket is. A megértés és az együttérzés az első, a többi ezután és ebből következik.

A tíz év eredményeiről, reményeiről, küzdelmeiről, szenvedéseiről a plébániai csoportok vezetői osztották meg tapasztalataikat. A kisebb falvakban ugyan nem olyan látványos a karitász munkája, de fáradhatatlanul, csöndben végzik tevékenységüket. Munkájukat egymással összehangolva utcafelelősök viszik a hírt, kinek van szüksége segítségre. Segítenek a nagycsaládosoknak, szegényeknek, betegeknek.

Együttműködés alakult ki a helyi önkormányzatok és a plébániai csoportok között, hiszen összefogva hatékonyabban tudnak segíteni.

1995-ben a Nyíregyházán letelepedett kamilliánus rendnek az egyházmegyei karitásszal való összehangolt munkájáról Anton Gots, a magyarországi közösség elöljárója tartott részletes beszámolót.

Az ünnepi szentmisén Bosák Nándor püspök homíliájában a pápa gondolatával üdvözölte a karitászt és önkéntesei elkötelezettségét. A keresztényeknek be kell fogadniuk az Evangélium üzenetét, és azt át kell ültetniük mindennapi életükbe. Teréz anyára, a karitatív munka szimbólumára emlékeztetve a püspök kifejtette: ha megértjük a szeretet gyakorlásának útját, nemcsak adunk, de magunkat is gazdagítjuk. Aki segít, az kincset talál.

Kovács Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu