Kezdő hívő

A találmány, a vers, a hit nem egykönnyen születik. Némelyeknél. De akadnak olyanok is, akik készen kapják a dalt, az ötletet, a felismerést. Anélkül, hogy agyontanulnák, -hajszolnák, -vezekelnék magukat. Megmagyarázhatatlan módon, minden erőlködés nélkül birtokukba kerül a kincs, amiért mások küzdenek, lemondanak, epekednek - gyakran hiába.

*

Kisebbik lányom, Dóri kezdő hívő. Nemrég volt elsőáldozó, azóta el-eljár templomba, gyónogat, áldozgat, ha kedve van, még ministrálgat is. Többé-kevésbé követi a mise menetét, s ha mégsem, oldalba bököm, hogy "Térdelj már le!", vagy ilyesmi... Szelíden terelgetem, nem erőltetem, mert annak idején nekem sem volt ínyemre a noszogatás. Elvégeztem a vallási teendőket, mint a matekleckét: kötelességtudatból. Nem azért, mert foglalkoztatott a dolog, hanem azért, hogy túl legyek rajta. A belső hang csak sokkal később kezdett pisszegni bennem, s bár már sokat kérleltem, kérdezgettem, még ma sem válaszolgat olyan tisztán és egyértelműen, mint szeretném.

*

Egyik vasárnap Dóri - áldozás után - visszaült mellém a padba. Se egy kis letérdelés, se egy kis laza áhítat; "Legalább egy Miatyánkot elmondhatnál!" - súgtam oda neki, némi atyai szigorral.

"De apa - nézett rám nagy, kerek szemekkel -, én ilyenkor énekelni szoktam."

Wessely

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu