Uj Ember

2003.11.23
LIX. évf. 47. (2885.)

November 23.
Krisztus Király
ünnepe

Főoldal
Címlap
Istennel a Pilis magányában
Tízéves a Manréza lelkigyakorlatos központ
Elhunyt Marosi Izidor püspök
Kenyeret az éhezőknek
Tízéves a debrecen-nyíregyházi karitász
Egyházi ingatlanok visszaadása
Gyűlölet? Beszéd?
Lelkiség
"Valóban király vagy te?"
Szentírás-magyarázat
Hol uralkodik Jézus?
Homíliavázlat
A világmindenség királya
LITURGIA
A HÉT SZENTJEI
Dung-Lac Szent András áldozópap és társai, vértanúk
A hét liturgiája
- B év -
Katolikus szemmel
Az evangéliumi szegénység
Kenyérért való imádság
Kezdő hívő
Viruló antijudaizmus?
"Ne félj, nagypapa!"
Lapszél
A gyilkos értágító
Élő egyház
Százötven éves az esztergomi Bibliotéka
Altemplomszentelés Szigetszentmiklóson
Emléktábla nővérek tiszteletére
Kettős ünnep Pápa-Kéttornyúlakon
Élő egyház
Hogyan segítette a zsidókat XII. Piusz pápa
Akiket érdekel az igazság...
A vallás szerepe Szlovéniában
Fórum
A fizika szerelmese
Kovács Mihály piarista atya életműdíja
Ezeregyszáz énekes Vácott
Új templom és közösségi ház
Az Olvasó írja
Szent Margit-szobor - Sajópetribe
Fórum
Kapucinusok, három műszakban
A kávétól Szent Ferencig
Fórum
Márton Áron példája (1.)
A hitvalló püspök
A megbékélés napja lehetne...
Ötven éve tértek haza a Gulágról
Fórum
"A növekedés Krisztusban történik..."
Borián Tibor igazgató a veszprémi Padányi Bíró Márton-iskoláról
Az ökumenizmus kihívásai hazánkban és Európában
Kránitz Mihály a PPKE rektorhelyettese a keresztény egységtörekvésekről
A közös munka és öröm kincse
Emlékezés Rédei József atyára
Ifjúság
Taizé: A bizalom zarándokútja a Földön
Hamburgi találkozó: 2003. december 29. - 2004. január 2.
Kereszteket állítanak országszerte
Bevásárlási láz helyett az ünnep lényegére figyeljünk adventben!
Európa megrablása
Hogyan történhet ez velem?
Programajánló
Rejtvény
Lóugrásban
Kultúra
Prokop Péter halálára
Megbecsülést érdemlő kulturális örökségünk
A Filharmóniai Társaság másfél évszázada
Meghallani a jajszavakat...
Húsz éve halt meg Kézai Béla
Magasságok felé
Prohászka Ottokár túlvilág-hitéről
A sötétség felé
(Parádfürdő, Kórház)
Mozaik
Templombúcsú a Rózsák terén
Jótékonysági bál Debrecenben
Karácsony a kastélyban
Koncert az Apor Vilmos-főiskoláért

 

Gyűlölet? Beszéd?

A nyelv élő valóság: mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tapasztalat, hogy új és új szavak keletkeznek - jobbára képzés és összetétel révén - de hát a mindennapi élet is újabb és újabb helyzeteket képez, és maga a valóság is felettébb összetett. Az utóbbi hetek talán legtöbbet használt új szava a gyűlöletbeszéd.

E szó valami szörnyűséget jelenthet, mert gyakori használói - nyilván erkölcsi felháborodásukból eredően - jobbára igen indulatosan emlegetik, és egyre mondogatják, hogy ennek igazán véget kell vetni. Első felindultságomban hajlanék rá, hogy egyetértsek velük, hiszen a gyűlöletbeszéd (amely, ha jól értem, a gyűlölet kinyilvánítását, a gyűlöletet keltő közbeszédet akarja jelenteni) épp olyan szörnyűséges valami, mint az árokásás (erről is sokan beszéltek mélységes felháborodással az utóbbi esztendőben). Voltak, akik kifejezetten azt állították, hogy az árokásás teszi tönkre az életünket. Már akiét: mert aki lapáttal a kezében keresi meg sovány kenyerét, az például inkább örül az árokásásnak. De ha a szívére teszi a kezét - egyikkel elengedvén a lapát nyelét - maga is beláthatja: bonyolultabb kérdés ez, mert nem mindegy például, hogy hol ásatik az az árok. Vétek volna az úton keresztbe árkot ásni, de annál üdvösebb hosszában, az úttest mentén, hogy el ne mossa az arra járókat egy nagyobb eső. Szóval nem kéne minden árkot betemetni.

Ha már az árokásás és -betemetés sem olyan egyszerű, talán el kellene töprengeni a gyűlöletről is. Mert például a rosszat, a bűnt gyűlölni gyűlöletes-e? Aki ezt a gyűlöletet akarja tilalmazni, az vajon jót akar-e tenni embertársainak? Lássuk be: sok minden van, ami méltó a gyűlöletre. Ugyanakkor nem gyűlölhető az ember, mert még a legelvetemültebb gonosztevő sem maradéktalanul rossz - ezt vallja és hirdeti a kereszténység.

Ezért szót kell emelnünk az embergyűlölet minden megnyilvánulása ellen. Minden egyes ember, minden faj, nemzet és közösség gyűlölése ellen. Ha keresztények vagyunk - és csak egy kicsit is következetesek -, akkor azokat sem gyűlölhetjük, akik minket gyűlölnek. Azokat sem, akik egyszeriben új törvénnyel próbálnák korlátozni a szólás szabadságának alapvető jogát. És azokat sem, akik meggyőződésünk szerint szűkre szabnák a gyűlölhetetlenek körét. De mi van akkor, ha úgy tűnik, az árkok betemetéséről szavalva éppen most ásódik egy újabb, mély árok? Aki ezt az igyekezetet gyűlöletesnek ítéli - mert veszedelmes -, vajon már az is gyűlöletbeszél?

Az Isten óvjon minket a gyűlölködéstől. De mindnyájunkat.

Kipke Tamás

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu