Gyűlölet? Beszéd?

A nyelv élő valóság: mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tapasztalat, hogy új és új szavak keletkeznek - jobbára képzés és összetétel révén - de hát a mindennapi élet is újabb és újabb helyzeteket képez, és maga a valóság is felettébb összetett. Az utóbbi hetek talán legtöbbet használt új szava a gyűlöletbeszéd.

E szó valami szörnyűséget jelenthet, mert gyakori használói - nyilván erkölcsi felháborodásukból eredően - jobbára igen indulatosan emlegetik, és egyre mondogatják, hogy ennek igazán véget kell vetni. Első felindultságomban hajlanék rá, hogy egyetértsek velük, hiszen a gyűlöletbeszéd (amely, ha jól értem, a gyűlölet kinyilvánítását, a gyűlöletet keltő közbeszédet akarja jelenteni) épp olyan szörnyűséges valami, mint az árokásás (erről is sokan beszéltek mélységes felháborodással az utóbbi esztendőben). Voltak, akik kifejezetten azt állították, hogy az árokásás teszi tönkre az életünket. Már akiét: mert aki lapáttal a kezében keresi meg sovány kenyerét, az például inkább örül az árokásásnak. De ha a szívére teszi a kezét - egyikkel elengedvén a lapát nyelét - maga is beláthatja: bonyolultabb kérdés ez, mert nem mindegy például, hogy hol ásatik az az árok. Vétek volna az úton keresztbe árkot ásni, de annál üdvösebb hosszában, az úttest mentén, hogy el ne mossa az arra járókat egy nagyobb eső. Szóval nem kéne minden árkot betemetni.

Ha már az árokásás és -betemetés sem olyan egyszerű, talán el kellene töprengeni a gyűlöletről is. Mert például a rosszat, a bűnt gyűlölni gyűlöletes-e? Aki ezt a gyűlöletet akarja tilalmazni, az vajon jót akar-e tenni embertársainak? Lássuk be: sok minden van, ami méltó a gyűlöletre. Ugyanakkor nem gyűlölhető az ember, mert még a legelvetemültebb gonosztevő sem maradéktalanul rossz - ezt vallja és hirdeti a kereszténység.

Ezért szót kell emelnünk az embergyűlölet minden megnyilvánulása ellen. Minden egyes ember, minden faj, nemzet és közösség gyűlölése ellen. Ha keresztények vagyunk - és csak egy kicsit is következetesek -, akkor azokat sem gyűlölhetjük, akik minket gyűlölnek. Azokat sem, akik egyszeriben új törvénnyel próbálnák korlátozni a szólás szabadságának alapvető jogát. És azokat sem, akik meggyőződésünk szerint szűkre szabnák a gyűlölhetetlenek körét. De mi van akkor, ha úgy tűnik, az árkok betemetéséről szavalva éppen most ásódik egy újabb, mély árok? Aki ezt az igyekezetet gyűlöletesnek ítéli - mert veszedelmes -, vajon már az is gyűlöletbeszél?

Az Isten óvjon minket a gyűlölködéstől. De mindnyájunkat.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu