Hogyan segítette a zsidókat XII. Piusz pápa

Akiket érdekel az igazság...

A Corriere della Sera című milánói napilapban az egyik olvasó felidézi, hogy 1943. október 16-án vitték el a német katonák a római gettóból a zsidókat. Levele végén kifejezi reményét, hogy a történészek megvizsgálják XII. Piusz pápa szerepét, aki szerinte bár nem volt cinkosa a horogkereszteseknek, de nem emelte fel a szavát ellenük.

Az olvasó levelére a tekintélyes milánói lap munkatársa, az izraelita származású Paolo Mieli válaszol, aki nem hiszi, hogy a visszaemlékezés a tragikus napra jó alkalom lenne XII. Piusszal foglalkozni, akivel kapcsolatban még máig sem zárult le a vita. "Mint már többször hangsúlyoztam, nézetem szerint a pápa egy olyan konok, zavaros történetírói támadás áldozata, amely egyelőre tisztázatlan" - fogalmaz Paolo Mieli. Egyúttal figyelmeztet: a vádakkal ellentétben a hatvan év előtti éjszaka a náci borzalmakon kívül arra is emlékeztet bennünket, amit az egyház ilyen körülmények között tett a zsidókért. Ezt nem lehet elfelejteni. Renzo De Felice történész néhány éve körülbelül száz női és negyvenöt férfi egyházi intézetet, kolostort és tíz plébániát sorolt fel, amelyek befogadtak és megmentettek zsidókat Róma náci német megszállása idején. 2002 szeptemberében Giancarlo Rocca elnökletével vallástörténészek tanulmányi szemináriumot tartottak Egy rejtett történelem szegénysége és gazdagsága címmel. A konferencián a történész Grazia Loparco nővér dokumentumok segítségével egyenként megemlítette, melyek voltak azok a rendházak, amelyekben az üldözöttek menedéket találtak. A már említett Renzo De Felice és Enzo ForcellaEllenállás a kolostorokban című könyvében Loparco nővér 4329 izraelita nevét sorolta fel, akiket egyházi intézetekben rejtettek el. Valószínűleg sokkal többen is voltak, de csak ezeket a neveket sikerült kideríteni - mondta a nővér. A római tanulmányi szemináriumon egy másik történész, Gian Maria Vian közölte, hogy 1943. október 16-án, amikor a németek 1259 zsidót letartóztattak, másnap reggel 252-t szabadon engedtek, de 1007 embert elvittek a koncentrációs táborokba. A 252 személy kiszabadítása hallatlan eset volt a deportálások történetében, és a Szentszék érhette el ezt az eredményt, annak ellenében, hogy a Vatikán lemondott a hivatalos, nyilvános tiltakozásról. Enzo Forcella könyvében hangsúlyozza, hogy az egyház volt az egyetlen, amely tett valamit a zsidók érdekében a kegyetlen náci terror tombolása idején, és ez segít abban, hogy jobban megértsük XII. Piusz úgynevezett "hallgatását".

Pietro Scoppola katolikus történész szerint Loparco nővér kutatásainak eredményeként egy saját keretein belül aktív, sejtekben megszervezett, civil ellenállást kifejtő egyház képe jelenik meg előttünk. Nehezen elképzelhető, hogy a Szentszéknek ne lett volna tudomása a kongregációk, a férfi, valamint a női szerzetesrendek által folyamatosan kifejtett erőfeszítésről az üldözött zsidóság megmentése érdekében. Anna Foá, zsidó származású történész egyetért Scoppola értékelésével: "Kétségtelen, hogy az egyházi közösségek tevékenysége, ha nem is a Szentszék hivatalos jóváhagyásával, de minden bizonyság szerint annak beleegyezésével történt."

Paolo Mieli cikkében megállapítja: hivatalos dokumentumok nem maradtak ránk, de az elképzelhetetlen, hogy száz és száz pap, apáca és a különböző rendekhez tartozó szerzetesek az akkori körülmények között többezer zsidót mentettek volna meg anélkül, hogy Pacelli pápa bármit is tudott volna. "Ezért aki azt állítja, hogy XII. Piusz pápa ťHitler pápájaŤ volt, jobban meggondolhatná mit mond: hatalmas hazugságot" - fejezi be az olvasónak adott válaszcikkét a Corriere della Sera munkatársa.

(VR/MK)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu