Kapucinusok, három műszakban

A kávétól Szent Ferencig

Mór: az úgynevezett német templom a kolostorral

Amikor 1683-ban a Bécset fenyegető török seregeket az egyesült európai keresztény csapatok visszaverték, s kezdetét vette ama hadjáratok sora, amelyek eredményeként 1699-ben majdnem egész Magyarország felszabadult a török megszállás alól, a zsákmányolt holmik között zsákszámra leltek rá szemes kávéra, amelyből meleg innivalót főztek az európaiak, s hogy kesernyés ízét enyhítsék, tejjel elegyítették. Az így föltalált kávé színében hasonlított a csapatokat lelkileg buzdító - nemrégiben boldoggá avatott - Avianói Márk kapucinus atya reverendájához, s ettől kezdve nevezték a finom kortyokat kapucínernek, vagy ahogyan mi manapság ejtjük: kapucsinónak - tartja a hagyomány, megjegyezve, hogy a megszabadulás örömére a bécsi cukrászok félhold alakú édes kiflit sütöttek, s ma is előszeretettel fogyasztják az osztrákok délutáni desszertként a kapucínert bécsi kiflivel.

A móri ház tagjai (balról): Félix testvér, Péter Pál testvér, Leopoldo Ingegnieri atya, Imre atya. Mögöttük a két érdeklődő

Erről is szó esik Mórott, ahol a kapucinus atyákkal és testvérekkel a rend magyarországi újjáéledéséről beszélünk. Az úgynevezett német templom mellett a kolostorépület belső állapota történelmi lenyomat. 1950 után papok, káplánok, hitoktatók laktak a fölső szinten, az alsó részbe azonban - mint Reich László Ciprián atya, templomigazgató mondja - a kommunista pártnak elkötelezett embereket költöztettek, azzal a céllal, hogy ellenőrizzék: kikkel tartanak kapcsolatot a papi személyek.

Ciprián atya: a kapucinus mindig az utolsó helyet választja

Leopoldo Ingegnieri két esztendeje érkezett Mórra. Tartományi delegátus, mint egyszerűen mondják: ő a hazai kapucinusok főnöke. A szerzetesek ugyanis a velencei provinciához tartoznak. A szétszóratáskor, 1950-ben mintegy száztízen voltak, de az 1989-es újrakezdést már csak harminc idős szerzetes élte meg, s ma összesen tizenegyen vannak.

Leopoldo Ingegnieri: három műszakban az Úrnak szentelve

Reich László Ciprián atya egyházmegyés plébánosként szolgált Pilisszántón, majd 1989-ben döntött a szerzetesség mellett, s töltötte el tanulmányokkal, lelki elmélyüléssel a szerzetességhez vezető évek lépcsőfokait Itáliában. Szpisják Péter Pál testvért jövő év májusban szentelik pappá. Ő már az új nemzedék tagja, 1994-ben érettségizett. Újoncmesterként a kapucinus élet iránt érdeklődő fiatalok gondozását bízták rá. Szerzetesi hivatásáról így beszél:

Szpisják Péter Pál az új nemzedék tagja

- A gimnázium első éveiben tértem meg. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek tagjait a nagyszülők, elsősorban a nagymamák kereszteltették meg. De ezzel be is fejeződött katolikus nevelésem. Az egyik alkalommal tanárunk levetítette nekünk a Napfivér, holdnővér című filmet. Úgy jöttem ki az óráról, hogy szerzetes leszek. Hivatásomat természetesen a ferencesek között kerestem, többek között a szegedi rendházat is fölkerestem. A végső indíttatást negyedikes koromban kaptam, amikor az év végét Máriabesnyőn töltöttem.

Az elsők között volt, aki 1995-ben Olaszországban folytatta a fölkészülést, s 2001 nyarán tért vissza. A kapucinusoknál a noviciátustól legalább öt évnek kell eltelnie az örökfogadalom letételéig, s kilenc esztendő, mire pappá szentelik a szerzetest.

A rend - így olvasható - papi szerzetesi közösség, ezt azonban kiigazítják: az évszázadok során különféle egyházjogi okok miatt valóban így nézett ki, de éppen napjainkban nyújtotta be a rend a Szentszékhez - s mivel pápai jogú szerzetesi közösség, a Szentatyához - a kérelmet, hogy nevükben minél határozottabban jelenjen meg: testvérek és papok együttesen alkotják a kapucinusokat.

Ez egyébként magától értetődik - magyarázza a rendi delegátus -, hiszen a Szent Ferenc-i életpéldából gyökereztetik magukat. S Szent Ferenc nem a papok között "lélekhalászott".

A kapucinusok 1528-tól, VII. Kelemen pápa korától számítják létezésüket. Az itáliai földművesek egyszerű ruháját viselik, "s ha jól megnézzük Assisiben Giotto képeit, olyan egyszerű kapucnit viselnek azokon a szerzetesek, mint amilyet ma is hordunk".

Innen kapta a rend a nevét, s bár más ferencesek is viselnek kapucnit, az azonban nem lapul a hátra, hanem félkörívesen rajzolódik ki. S a kapucinusok nem viselnek körgallért sem, amely - mint mondják - inkább a monasztikus rendekre jellemző.

Szent Ferenc kisebb testvéreinek körében a XVI. század elején jelentkezett a törekvés, hogy a szerzetesi élet bizonyos lazulásával szemben visszatérjenek az alapító atya szellemiségéhez. Ez a folyamat - a visszatéréssel való megújulás - más közösségek életében is megfigyelhető. A ferencesek első rendje (a második a klarisszáké, a harmadik pedig a világiaké) így vált szét három nagy ágra: azokra, akiket ma is általában ferenceseknek neveznek, azután a minoritákra és a kapucinusokra.

Mai alapszabályzatukban már nem szerepel a kötelező szakállviselet, de a legtöbben követik a hagyományt. A szokás eredete arra az időre nyúlik vissza, amikor a megújulást kereső testvérek elhagyták az obszerváns ferenceseket, s a rend egysége fölött érzett buzgalmukban azok rendi börtönbe akarták zárni őket. Erre ők a kamalduli szerzetesekhez menekültek (közel fél évszázados magyarországi jelenlétüket a nagyszerű majki kolostorépület őrzi), akik hagyományosan szakállt viseltek. Ennek átvételével menekedtek meg, de az igazsághoz tartozik, hogy a szakáll növesztése a Szent Ferenc-i szegénység szellemére is utal. Abban a korban ugyanis nem volt olcsó mulatság leborotváltatni az arcszőrzetet.

A szétszóratás, majd az üldözés évtizedeiben a kapucinus atyák alig tartották egymással a kapcsolatot. Részben külföldre menekültek, mások idehaza egyházmegyei szolgálatban végeztek lelkipásztori munkát. Nem folyt "illegális" hivatásgondozás, bár 1985-86 táján Lengyelországban már egy-két testvér titokban beöltözött.

A megfélemlítésről, amely a szétszóratás évtizedeiben rányomta bélyegét a rend életére, ma is beszélnek. Pallós József tartományfőnök börtönbe került, az épületben egy ideig a hadsereg káderosztálya működött. Hallani mindezzel kapcsolatban történeteket, amelyek hitelessége azonban még oknyomozásra szorul.

Ma már ismert, hogy a szétszóratás idején a szemináriumba jelentkező fiataltól főpásztora mindig megkérdezte: kötődik-e valamelyik szerzetesi közösséghez? Ha netán igent mondott a jelentkező, eltanácsolták.

- Nem a püspök rosszindulata miatt - mondja Ciprián atya. - A főpásztornak "hivatalosan" nem volt szabad tudnia ilyesmiről. S azt is meg kell értenünk, hogy a püspökök annak a kornak a gyermekei voltak.

A legismertebb kapucinus szerzetes Páter Pio, akinek testén megjelentek Szent Ferenc stigmái, Jézus Krisztus testén a szögek ütötte sebek. Páter Pio élete ma már szinte legendásan közismert. Például az a történet, amely szerint a második világháborút követően fölkereste őt egy Rómában tanuló fiatal lengyel pap, aki korábban levélben kérte az atya imaközbenjárását valakinek a gyógyulásáért. Hosszasan beszélgettek, majd Pio atya annyit mondott az ifjú lelkipásztornak: egykoron majd fehér ruhában látlak. Karol Wojtyla volt a fiatal pap...

A kapucinusok eleinte remetéskedő életmódot éltek, Szent Ferenc nyomán, hiszen az év felét ő is remeteségben töltötte. Az 1536-os rendi káptalanon azonban - maradva a Szent Ferenc-i hűségben - engedtek a szigorú remeteségből. Szent Ferenc életmódját tükrözve életükben ma is keveredik a szemlélődődés és az aktivitás.

- Ahogy az első kapucinus prédikátorok esetében - magyarázza Ciprián atya. - Egy-két hónapra visszahúzódtak, majd elindultak prédikálni Európa-szerte, például Brindisi Szent Lőrinc is, aki többek között a Mór melletti Csókakőnél is részt vett a török elleni csatában. A vegyes életmód olyan, mint amikor feltöltik az akkumulátort: ez kell ahhoz, hogy elinduljon az autó.

- Amikor a generális elrendelte, hogy Olaszországban képezzék a magyar fiatalokat, ez - mondja Szpisják Péter Pál - mintha visszahúzó erőként jelentkezett volna a fiatalok körében. - Pedig - teszi hozzá Ciprián atya - a hosszú útnak értelme van: tessék végigszenvedni; ha valakinek valóban ez a hivatása, Isten megsegíti.

A szerzetesközösség karizmájáról Leopoldo Ingegnieri, legátus beszél:

- Hivatásunk, Szent Ferenctől ránk hagyományozódva: testvériségben megélni a szerzetesi életet. A szerzetesi élet pedig nem más, mint három műszakban az Úrnak szentelve élni. Közös és egyéni imádsággal, a liturgiával és a munkával.

Három helyütt vannak ma jelen, az ősi rendházakban: Mór a központ, azután Tata és Budapesten a Fő utcai ház. Máriabesnyőt ideiglenesen elhagyták a szerzetesek, átadták használatra az egyházmegyének. Móron a kommunizmus idejétől eltekintve mindig éltek kapucinusok az 1695-ös megtelepedés óta. A helybéliek szerették a kapucinusokat. A lelkipásztori gondozás mellett a móri borvidék megalapítása is a szerzetesek nevéhez fűződik. Tokaji rendházukból hozta az egyik atya az első szőlőtőkéket.

A velencei rendtartományhoz huszonnégy ház tartozik. Ezenkívül három plébániát vezetnek, de kórházakban, börtönökben is dolgoznak, s kisegítenek más olasz tartományokat is. A kapucinus kolostorok nem élnek elszigetelten egymástól, minden rendtag kapott képességével, tehetségével a teljes közösséget szolgálja.

A magyar résztartományon kívül Velencére bízták Görögországot is, ott hat házuk működik, hozzájuk tartozik Angola, s Jeruzsálem központjában is működik kapucinus kolostor. Húsvétkor a jeruzsálemi tudósításokban feltűnik az olasz származású Paszkál atya, aki Krisztus keresztútján, a Via Dolorosán hagyományosan végigkíséri a zarándokokat.

Háromszáznyolcvan kapucinus szerzetes él a velencei tartományban, több mint százan a tartományon kívül. Bár Itáliában is csökken a szerzetesi hivatások száma, de - mint a legátus atya mondja - ők még nem érzik ezt. A kapucinusokat Velencében és környékén szereti a nép, elismerik küldetésüket. S a rendben különösen nagy gondot fordítanak a hivatásgondozásra.

A néptömegek evangelizálása, ma is ezt várják tőlünk az egyházmegyében - veszi vissza a szót Péter Pál testvér. - A lelkipásztorkodó papság segítségére vagyunk gyóntatóként, misszionáriusként, prédikátorként vagy kórházi, illetve börtönlelkészként.

- A kapucinus mindig az utolsó helyet választja a társadalomban - fogalmazza Ciprián atya, majd így folytatja: - Ahogyan Jézus Krisztus is az utolsó helyet foglalta el ebben a világban.

Nem törekszenek társadalmi elismerésre, különféle egyházi rangokra sem vágynak. Kapucinus kistestvérek - megelégszenek ennyivel.

Ciprián atya temetésre siet, Péter Pál testvér Tatára készül hitoktatásra. Közben az esztergomi Patkó András és a Délvidékről érkezett Horváth Kornél, a két érdeklődő fiatal éppen olasz nyelvórára készül Vitkovics Károly, a városban élő tanár vezetésével. A folyosón Félix testvérrel találkozom, akiről - hófehér szakálla okán - azt gondolom, a régi atyák közé tartozik. Ám csak 1989 óta szerzetes, bár ki tudja, lélekben mikor indul a hivatás, s életéről mesél.

A háborúban a csallóközi fiatalember katonai szolgálatot teljesített, majd hadifogságba esett, s a szovjet birodalomból negyvenöt kilósan érkezett haza, hosszú évek múltán. Már azzal az elhatározással, hogy szerzetesnek áll. Ám Csehszlovákiában - fogsága idején szülőföldjét ismét elcsatolták - is betiltották a szerzetesrendek működését. Londíner lett egy pozsonyi szállodában, majd műtősként dolgozott, közben felépített magának egy szép kis házat. Így élt szerzetesi lélekkel, s 1989-ben, az elhatározás után negyven évvel jutott el a kolostori közösségbe.

Életük reggel fél hétkor olvasmányos imaórával kezdődik, azt elmélkedés követi. Majd a reggeli dicséret következik, délelőtt pedig a ház körüli munkák.

Délben közös imádság, délután mindenki végzi a maga evangelizáló küldetését. Este hat órakor közös szentmisén vesznek részt, utána esti dicséretet tartanak, vacsora után pedig testvéri együttléttel telik az idő. Este tíz órakor térnek nyugovóra. A kompletóriumot - a nap imaösszegzését - mindenki egyénileg végzi.

A szegénység megélésével kapcsolatban konstitúciójuk megfogalmazását idézik: anyagi téren nem a megengedhető maximumra, hanem a szükséges minimumra kell törekedni.

A kapucinusokra is jellemzőek a ferences vonások: derű, harmónia, egyszerűség. Azután az idő minősíti - fűzi hozzá mosolyogva Péter Pál testvér, a legátus atya szavait is tolmácsolva -, hogy mely történelmi körülmények között hogyan képesek megélni a kapucinusok a Szent Ferenc-i karizmát.

Elmer István

Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu