Százötven éves az esztergomi Bibliotéka

Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár az érsekek és a káptalani tagok gyűjteményeiből azokat a kódexeket, kéziratokat, nyomtatott könyveket őrzi és gondozza, amelyek az elmúlt ezer év alatt kerültek az érsekség könyvállományába, illetve azokat a köteteket, amelyek a történelmi viszontagságok közepette fennmaradtak.

A Bibliotéka épülete

Ennek a könyvtárépületnek rendkívüli a jelentősége - mondta november 12-én Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, amikor megnyitotta a könyvtár által szervezett ünnepi ülést. - Ismeretek tárháza, s ugyanakkor olyan forrás is, amely a történelemről árulkodik szavakba nem foglalható módon.

A könyvtárban található gyűjtemény valóban központi jelentőségű: a XVI. századtól tükrözi az esztergomi érsekek és káptalani tagok szellemi törekvéseit, noha ebből az állományból - viharos történelmünk miatt - hiányzik az esztergomi használatú középkori könyvanyag, amelynek kötetei nemcsak az esztergomi liturgikus gyakorlat, szentszéki bíráskodás, hanem hazai és külföldi tanulmányok tárgyi emlékei is.

A könyvtár születése tulajdonképpen Szent István királyig vezethető vissza, aki a püspökökre bízta a könyvekről való gondoskodás feladatát. Ezt követően kezdték el gyűjteni a könyveket, amelyek mindenekelőtt a vallásos, lelki elmélyülést kívánták szolgálni.

Esztergom vára - mint a magyar egyházkormányzat központja, az esztergomi érsek és a káptalan székhelye - gazdag könyvkultúrával rendelkezett egészen 1543-ig, amíg a török el nem foglalta a várat. Az ostrom elől korábban elmenekült érseket és káptalant Nagyszombat városa fogadta be. Ez a menekülés a könyvtárra nézve súlyos veszteséggel járt: középkori anyagát vesztette el - a káptalan tagjai ugyanis a nélkülözhetetlen liturgikus könyveken kívül csak néhány kódexszel és kevés, elsősorban a magántulajdonukban lévő nyomtatott könyvvel hagyták el a várat.

Közel háromszáz évig kellett várni, hogy az érsekség székvárosa ismét Esztergom legyen, s hogy a káptalan is visszaköltözhessen. A határozat, amelynek értelmében 1820-ban megkezdték a város újjáépítését, Rudnay Sándor prímás nevéhez fűződik, aki 1821-ben Esztergomba szállíttatta az érseki könyvgyűjteményeket, melyek a ferencesek vízivárosi templomában kaptak helyet.

E könyv- és kéziratgyűjtemények, amelyek a magyar történelem számos fontos forrását és nyelvemlékét őrzik, 1853-ban kaptak új otthont Scitovszky János érsek kérésére, aki káptalanjával egyetértésben elhatározta, hogy az érseki és káptalani könyvtárak számára közös könyvtárépületet épített és rendezett be. Az épület Hild József tervei alapján készült, homlokzatán a felirat: Bibliotheca Metropolitanae Strigoniensis MDCCCLIII. Ezt az esztergomiak egyszerűen magyarosították, és az épület a Bibliotéka nevet viseli azóta is. Az 1855-ben megnyílt könyvtár a nyilvánosság számára hozzáférhető, ezzel is gazdagítva a hazai tudományosságot.

- ha -

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu