Homíliavázlat

Hol uralkodik Jézus?

Hol uralkodik Jézus, tisztelendő úr? - kérdezte a minap valaki. - Hát nem veszik észre, hogy elvesztette minden lehetőségét? Jézus szavaival válaszolok: "Mikor felemelnek a földről, mindeneket magamhoz vonzok..." Pilátusnak pedig ezt mondja: "Én valóban király vagyok. De az én országom nem e világból való. Különben szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére" (Jn 18). Dániel több mint fél évszázaddal előbb arról jövendölt, hogy az Atya hatalmat, méltóságot és királyságot ad neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek őt kell szolgálnia. Királysága nem szűnik meg soha" (vö. Dán 7,13-14).

Az emberek a sátántól és minden kor gyáva Pilátusaitól ihletve újra meg újra megölik ezt a királyt. Gondolván: majd mi megmutatjuk, hogy itt nincs helye. "Isten halott" - jelentette ki Nietzsche, és az embert (Übermensch) állította helyébe a maga világfelfogásában. Egyszer azonban kapitulálniuk kell az elkövetőknek. Megint a Szentírást idézem: "Jézus nevére meghajol majd minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdeti, hogy Jézus Krisztus az Úr" (Fil 2). A Jelenések könyve így vall erről: "Látni fogja őt minden szem, még azok is, akik átszúrták. A föld minden népe veri majd a mellét" (Jel 1,5-8).

A történelem, a nagy tanítómester számtalan megtérésről tud. Engels, az ateizmus lelkes terjesztője idős korában így ír: "Az életet annak kell visszaadnunk, aki a keresztfán minden emberért meghalt." Lenin élete végén szinte bocsánatot kért Istentől: "Hamis útra léptünk. Oroszországnak tíz Assisi Ferencre lenne szüksége. Szörnyű vérontás kezdődik." Heinrich Heine, a nagy Isten- és vallásgúnyoló német költő szinte bűnbánóan nyilatkozik: "Összetört a régi lant azon a sziklán, amelyet Krisztusnak mondanak. Az a lant, amelyet a Gonosz szelleme pengetett. Az a lant, amely lázadásról, gúnyról, kételyekről énekelt. Ó, Uram! Letérdelek, bocsáss meg dalaimért." Marx cselédlánya tanúsítja, hogy gazdája betegségében rendszeresen imádkozott, és égő gyertya fényénél készült a nagy útra. Szavai: "Gúnyt űztem a mennyországból. Most már belátom, hogy lelkem, amely Istenhez tartozott, a pokol felé indult." Mao-ce Tung így nyilatkozott 1971-ben egy angol újságírónak: "Hamarosan meg kell jelennem Isten színe előtt." Súlyos betegségében egy katolikus apácát kért fel, hogy megkeresztelje őt.

Szenvedők és halni készülők között járó lelkipásztorként kijelenthetem: immár fél évszázada sok ezer haldoklóval találkoztam, de nem találtam Isten nélkül eltávozót az élők soraiból. Találkoztam nem egy vezető, élete delelőjén harsányan istentagadó, az egyházat üldöző kommunistával, aki később bánta bűneit. Láttam, mint hajolnak meg még az "alvilág" térdei is az Úr neve előtt...

A mi kötelességünk, hogy sokat beszéljünk a királyok Királyáról, aki nagyon szereti az embert, aki végtelenül irgalmas. A minap egy női betegszobába lépve vitatkozó asszonyokat találtam. Témájuk kicsendült egy azonnal rám zúdított kérdésükből: "Tisztelendő úr! Az Isten miért nem pusztítja el már a sok rablót, gyilkost, istentelent?" Mielőtt szóltam volna, egy középkorú asszony ezt a választ adta: "Jézus nem azért jött, hogy elpusztítsa a bűnösöket, hanem hogy ők is megtérjenek és éljenek." Megörültem ennek a válasznak.

Jézus! Valóban te vagy minden uralkodó áldott Királya!

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu