Szentírás-magyarázat

"Valóban király vagy te?"

Évközi 34. vasárnap - Jn 18,33b-37

A negyedik evangéliumban azt olvassuk, hogy a kenyérszaporítás után a csoda részesei és szemtanúi "arra készültek, hogy megragadják és királlyá tegyék" Jézust. Amikor ő észrevette ezt, "visszavonult a hegyre, egészen egyedül" (6,15).

Utolsó, ünnepélyes Jeruzsálembe vonulásakor újra királyként köszönti a sokaság Jézust. János szerint ezt kiáltozzák körülötte: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, és Izrael királya!" (12,13). Ennek a mondatnak az első fele zsoltáridézet (118,26), az "és Izrael királya" azonban már nem a zsoltárból való. A negyedik evangélium írója azonban épp ezt a néhány szót nagyon fontosnak ítélte, mert egy másik, prófétai idézettel igazolta: "Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva: Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön, szamárcsikón ülve" (Jn 12,14); az idézet a Zakariás könyvében olvasható szöveg (9,9) kissé rövidített formája.

János úgy látja, a főtanács azért határozta el, hogy Jézust elveszejti, mert attól tartott, a köré sereglő tömeg a politikai cselekvés terére ragadja, s erre a rómaiak majd az egész nép ellen föllépnek. "Jobb, ha egy ember hal meg a népért (még akár ártatlanul is), mint hogy az egész nemzet elveszszen" - mondja Kaifás (11,50).

Krisztus Király ünnepén a római helytartó előtt találjuk Jézust. Elhangzik Pilátus kérdése: "Te vagy-e a zsidók királya?... Valóban király vagy te?" (18,33.37). Ha királynak lenni annyi, mint katonai, politikai hatalmat gyakorolni, vagy annak megszerzésére törekedni, akkor Jézus mondhatná: "nem vagyok király". Mint ahogy a kenyérszaporítás után ott is hagyta azokat, akik erőszakkal királlyá akarták tenni őt. Ha most ezt mondaná, Pilátus szabadlábra helyezné, s döntése ellen még a főtanácsnak sem volna ellenvetése.

Jézus azonban - bizonyára - úgy látja, hogy egész küldetését tagadná meg, ha most azt mondaná, hogy ő nem király. Nem tiltakozik hát a cím ellen, de két mondattal értelmezi azt. "Az én országom nem ebből a világból való" (18,36). Ez a kijelentés kétszer is elhangzik, s közrefog egy újabb magyarázó mondatot. Ha innen való volna Jézus királysága, most fölvonulnának a katonái, hogy védelmükbe vegyék.

A másik magyarázó mondat még jelentősebb: "Arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat szavamra" (18,37). Ez az értelmezés egyfelől megmutatja, hogy Jézus nemcsak Izrael királya. Hiszen azért jött, hogy "elvegye a világ bűnét" (1,29). Több alkalommal kinyilvánította, hogy küldetése az egész világhoz szól. De másfelől azt is világossá teszi Jézus mondata, hogy az ő országát, népét nem azok a kapcsolatok tartják össze, amelyek itt a földön a királyokhoz fűzik alattvalóikat. Itt a földön valósul meg Jézus "királysága", mégsem úgy, mint az e világból való hatalmak. Nem kevesebbet, inkább többet vár azoktól, akik befogadják tanítását. S ezért kész meghalni is. Hogy aztán a húsvét dicsőségében térhessen vissza közénk.

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu