Áldozat és engesztelés volt az élete

Hatvan éve avatták szentté Árpád-házi Margitot

1270. január 18-án a Nyulak szigeti (ma Margit-sziget) kolostorban hunyt el IV. Béla és Laszkarisz Mária leánya, Boldog Kinga, Boldog Jolán és Boldog Konstancia testvére, Árpád-házi Szent Margit. Klissza várában (Dalmácia) született, ahol szülei fogadalmat tettek, hogy ha Isten megmenti az országot a tatároktól, születendő gyermeküket egészen az ő szolgálatára szentelik.

Margit négyéves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, ahol gondos neveltetésben részesült. A Nyulak szigetén épült kolostorban 1254-ben szerzetesi fogadalmat tett, amelyet, több uralkodó házassági ajánlatát visszautasítva, 1261-ben ünnepélyesen megerősített.

Önfegyelmezés, teljes Istennek-adottság , a legalantasabb szolgai munkák végzése, hősies vezeklés és a családi béke munkálása jellemezte életét.

XII. Piusz pápa 1943. november 19-én avatta szentté. A pápa szenttéavatási határozatában ez áll: "Mindig a legsilányabb ruhákba öltözött, az alacsonyrendű szolgálatokra áhítozott. A söprésben, szennyes helyek takarításában, konyhai munkában, nehéz terhek cipelésében lelte örömét. Beteg nővéreket, sőt szolgálókat - akiknek betegsége miatt mások fertőzéstől tartottak - szeretettel és a megalázkodásnak nagy vágyával szolgálta ki...

Az Úr szenvedésének titkairól zokogva elmélkedett, és a vértanúság forró vágya lobogott benne. Szívesen imádkozott az eucharisztikus színekben rejtőző Jézus Krisztus előtt vagy a feszület előtt naponta hosszú órákon át, szívét kiöntve. De imádkozott ő mindenütt, megszakítás nélkül. Az előírt istentiszteletet nemritkán az Atyaistenhez vagy a vigasztaló Szentlélekhez intézett könyörgésekkel és a neki olyannyira kedves Szűz Istenanya dicséretével tetézte. Margit tevékenységét nem korlátozta csupán az Istenhez intézett lángoló könyörgésekre és igen kemény vezeklésekre. Nem habozott éles szemrehányásokkal illetni a bűnt sem, akárki, még ha a legnagyobb tekintélyt vagy méltóságot képviselő személy követte is el.

Amikor pedig látta az atyja családját marcangoló ellenségeskedéseket és meghasonlást, a nép elnyomását, az anyaszentegyháznak zsarnoki lábbal tiprását, a kolostorok elnéptelenedését, Margit a mindenható Isten haragjának engesztelésére és népe számára a kegyelem kieszközlésére, még bőségesebb könnyhullatással imádkozott. Testét böjtökkel sanyargatta, vezeklőövet viselt, siratva azok bűneit, akik gonoszul Isten ellen cselekszenek, s egészen imádságba merülve járt közben népéért Istennél."

Szent Margit egészen új típust vezetett be a szentek galériájába: lelke az engesztelő áldozatnak volt leggyönyörűbb példája. Hivatásként fogta fel az engesztelést nemcsak azért, mert szülei őt Istennek áldozták, hanem saját elhatározásából is. Amikor tudatára ébredt annak, hogy hogyan ajánlotta őt atyja engesztelő áldozatul, hogy neki a magyar népért kell engesztelnie, akkor úgy érezte, hogy életének nincs is más célja, mint engesztelni.

Két ízben áldotta meg a jó Isten a magyar népet Margit engesztelő áldozatának elfogadásával. Két ízben állt szemben testvére és édesatyja, magyar a magyar ellen. Margit úgy érezte, hogy most is neki kell az engesztelő áldozatot bemutatni. Ezért megsokszorozta vezekléseit, imádságait, böjtölését, hogy az Úr mentse meg Mária országát a testvérháborútól. Két ízben - 1262-ben és 1266-ban - sikerült is kibékítenie édesatyját és fivérét.

k. y.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu