HOMÍLIAVÁZLAT

Kilépni a kisszerűségből

Két nagyszerű ember jelenik meg a mai evangéliumban. Bár egyszerű emberek, mégis mellé szegődnek Keresztelő Jánosnak, a nagy egyéniségnek, az akkori időksztárjának. Az egyik András, a másik János.

Tanúság minden idők minden embere számára: kilépni a kisszerűségből, a szürkeségből, ahová annyi minden próbál bennünket beszorítani. A költő Sík Sándor az Úrtól kér segítséget Ments meg, Uram című versében: Ments meg Uram a szürkeségtől... Tartsd rajtam szent nyugtalan ujjad, ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak! Ne hagyj Uram megülepednem, sem eszmében, sem kényelemben. Ne tűrj megállni az ostoba vannál, s nem vágyni többre kis mái magamnál. Kezem kezedben ha kezdene hűlni, más örömén ha nem tudnék örülni... Az a nap Uram hadd legyen a végső, szabadíts meg a szürkeségtől!

Ma felragyog Keresztelő Szent János alakja, akiről Jézus azt mondja: "Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál" (Mt 11,11). Ő ugyanakkor alázatos. A mások mély tisztelete jellemzi: nem magához akarja csábítani őket, hanem rámutat az igazán nagyra, hiszen neki kisebbednie kell őmellette.

Kik az igazi vezető egyéniségek? A tudásnak, a művészeteknek önzetlen művelői, akik szinte kihagyják önmagukat. Csak szeretetüket sugározzák, és olyan kifejezéseket keresnek, melyek a most élő emberek számára legjobban érthetők. Ha a lelki vezető nagy egyéniség, akkor önállóságra nevel. Hagyja szárnyalni a rábízottat. Ha vezető, államférfi vagy politikus ilyen egyéniség, mély tiszteletben tartja alattvalói meggyőződését. Nem alázza meg, ha másként mer gondolkodni. Mély tiszteletben tartja a lelkiismeretet. A két tanítvány észrevette, hogy János mintegy elengedi őket a több, a más, a tökéletesebb felé. Ki tudtak lépni a Keresztelő igézetéből, és Jézus nyomába szegődtek.

Megtanulhatjuk, hogy senkit ne kössünk, ne láncoljunk magunkhoz erőnek erejével. A legveszedelmesebb személyek és eszmék azok, akik és amelyek manipulálják az embereket. Korunk nagy veszedelme ez. A mai embernek egyre kevésbé van saját állásfoglalása. Szinte mindent a szájába rágnak a tudomány, az iskola, a propaganda eszközeivel. Gondolkodni alig van idő. Észre sem veszi az ember, hogy nem szabad személy többé.

Keresztelő János évekig tanította a két tanítványt. Jézus csak egy napig. Ez elég volt, hogy nála maradjanak, teljes énjükkel hozzá szegődjenek, és kövessék. Sőt, azt is felismerték e rövid idő alatt, hogy ő a Messiás. Mi lehetett ennek a titka? Talán ez a jó válasz: a Jézus körüli jelek oly hatékonyak, hogy ellenállhatatlanok.

Jézus nagyon fontosnak tartotta a róla szóló, körülötte kialakult jeleket: "Tetteim, melyek végbevitelét rám bízta az Atya, tanúskodnak rólam... Vizsgáljátok az Írásokat, azok rólam szólnak, rajtam teljesednek, és igazolják szavaimat, hogy Atyám és én egy vagyunk, hogy az Atya házában sok lakóhely van a ti számotokra is" (Jn 5,36-40). Van okunk komolyan felülbírálni hitünket: igazi-e az?

Vízkereszt egyik gyönyörű antifónájával zárom exegézisemet: Heródes megkérdezte a bölcseket: "Milyen jelet láttatok az újszülött Királlyal kapcsolatban?" "Ragyogó csillagot láttunk, amelynek fénye megvilágosítja a világot."

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu