|
Könyvajánló "Vigasz-lámpácskák" Január 18-án volt két esztendeje, hogy Sinkovits Imre, a Nemzet Színésze, életének hetvenharmadik évében befejezte hányattatott, de sikerekkel teli földi pályafutását. Nagy ember volt, magyar ember, akinek minden szavára oda kellett figyelni, aki minden megnyilatkozásában tanúságot tett hitéről, magyarságáról, haza- és emberszeretetéről. Szerette hivatását, a színészetet, szerette és szolgálta szinte életének utolsó pillanatáig a közönséget. Nincs nap, hogy ne hallanánk a rádióban, vagy ne tűnne fel valamelyik tévécsatornán egy-egy színházi vagy filmszerepében. Sinkovits Imre történelmet írt a magyar színjátszásban, de közéleti szereplőként, személyiségének hitelességével, elkötelezettségével történelmet is formált. A nagy művészről halála után jelentek meg könyvek, ám most egy olyat ajánlunk, amely tán kevésbé ismert. A Kairosz Kiadó gondozásában Balatoni Mónika szerkesztő rendezte sajtó alá a nagy művész 1981-2000 között keletkezett írásait. A kötetet a jó barát, Sütő András gyönyörű előszava vezeti be, majd önvallomások, baráti köszöntők, önéletrajzi ihletésű visszaemlékezések, művésztársakat, barátokat végső útjára bocsátó gyászbeszédek olvashatók. "Ádám, Bánk bán, Mózes, Zrínyi, Machbeth, Berlioz, Bódi Vencel halhatatlan alakítója, aki sok ezer estén szomorú- és vígjátékokban, a Nemzeti Színház hűségében szolgálta közönségét itthon és a határon túl, most álarc nélkül lép elő. Életének utolsó másfél évtizedében írt cikkeit, vallomásait tartalmazza a kötet. Ama, a költő jelezte, hűség jegyében szól a nagy játszótársairól, Tolnay Kláriról, Agárdy Gáborról, Kálmán Györgyről; szellemi kötődését, baráti érzéseit tárja föl Németh Lászlóról, Sütő Andrásról, Keresztury Dezsőről, Csoóri Sándorról. Sinkovits Imre vallomásai, erkölcsi, szellemi tartásában rendíthetetlen ifjúság örök álmát, szeretetét üzenik a mai és a holnapi olvasóknak." Spangel Péter
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|