Mi is sokat köszönhetünk neki

Kilencvenéves a "Speckpáter", az Ostpriesterhilfe alapítója

Werenfried van Straaten Mindszenty József bíborosnál

Hamarosan kilencvenéves lesz P. Werenfried van Straaten premontrei szerzetes, akit Speckpáter - Szalonnaatya néven ismertek meg előbb a II. világháború következtében hontalanná váló német papok, később a szocializmus és a szovjet vezetés áldozatául esett országok katolikusai. 1947-ben alapította az Ostpriesterhilfe szervezetet a keleti országokban élő papok megsegítésére. Később nemcsak papok, hanem rászoruló katolikus családok, intézmények is tapasztalhatták azt a csodálatos segítő erőt, amelynek munkálkodása nyomán több száz templom, kolostor, betegápoló intézmény, lakóépület épült, illetve vált újra használhatóvá, s százezernyi szeretetcsomag talált gazdára a vasfüggöny mögött. Werenfried van Straaten atyáról és a mai nevén Kirche in Not - Ostpriesterhilfe szervezetről Szőke János szalézi atyával beszélgettünk, aki 1975 és 1994 között a szervezet osztályvezetőjeként a Magyarországra, Albániába, Bulgáriába, Csehszlovákiába, Romániába, Jugoszláviába, Lengyelországba és a Szovjetunióba irányuló segélyek első számú felelőse volt.

1947 karácsonyán egy fiatal premontrei szerzetes (1913-ban született egy Antwerpen melletti faluban), arról ír az apátsága lapjában, hogy "Kelet felé, vagy száz kilométerre tőlünk egy város fekszik romokban. ... A családok, ha lehet még egyáltalán családokról beszélni, néhány négyzetméternyi betonon tanyáznak. Nincs ott sem tűz, sem meleg. ... Mégis, azokban az emberekben is élni akar Krisztus!" A legyőzött németek nyomoráról szóló cikke nyomán a testvéri szeretet menete indult kelet felé, így született meg az Ostpriesterhilfe. Nem volt persze könnyű leküzdeni a korábban a németek által agyongyötört flamandok ellenállását, Werenfried atya buzdítására - Krisztust ismerjük fel és vigasztaljuk azokban a felebarátainkban is, akik a háborús uszítók parancsára ellenséges egyenruhát viseltek - mégis százezrek bocsátottak meg, és váltak segítőivé ama ország fiainak, amely nem sokkal azelőtt megölte hozzátartozóikat, rokkanttá, boldogtalanná tette életüket.

Szőke János atya - bár korábban is segítette az Ostpriesterhilfe munkáját - 1975-ben lett végleg a szervezet munkatársa. Akkor már elmúltak azok az idők, amelyekben az alapító premontrei szerzetes sorra járta a flandriai plébániákat, iskolákat, és gyűjtött a keleti menekültek javára. Iskolások ajánlották fel zsebpénzüket, flamand parasztasszonyok hordták a süteményt, füstölt szalonnát a plébániájukra, hogy onnan eljuthasson a rászoruló menekültekhez. Ezektől az asszonyoktól kapta van Straaten a "Szalonnaatya" kitüntető címet, s azóta is így szólítják őt munkatársai és védencei egyaránt.

Bár a név és a cím maradt, a hetvenes években már komoly, nagy segélyszervezet élén állt Werenfried atya. A Szentszék által hivatalosan elismert, königsteini központú intézményben képzett szakemberek dolgoztak, munkájuk eredményeképpen az első huszonöt év alatt összegyűjtött és célba juttatott adományok értéke meghaladja a százmillió dollárt. A jótevők száma legalább hétszázezer, legtöbbjük a Szeretet visszhangja című, van Straaten által szerkesztett, hat nyelven megjelenő újság olvasói közül kerül ki. Európa tíz országában, valamint az Egyesült Államokban, Új-Zélandon és Ausztráliában működnek az Ostpriesterhilfe titkárságai. A szervezet az "Üldözött Egyház Segítője" megnevezést kapja a hivatalos elismeréskor, 1964-ben, ám az egyik szocialista ország tiltakozására az "üldözött" jelzőt később "szenvedő"-re változtatják. A segélyszerv három osztálya közül az egyik a szocialista országokból menekülni kényszerült katolikusokat támogatja, a második feladata a kelet-európai egyházak és papok megsegítése. A harmadik hatáskörébe tartozik a Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában veszélyeztetett egyház támogatása. Szőke János atya a második - kelet-európai - osztályt vezette húsz éven át.

Speckpáter mindig őszintén, keresztény szeretetből és jó szívvel adott - mondja Szőke János. Pedig rengeteg nehézséggel is járt a szocialista országok egyházainak, így a magyarnak is a segítése. Mindig elfogadták ugyan tőle, illetve a szervezetétől a pénzt, de sokszor igyekeztek eltitkolni, hogy honnan származik. Egyenességét, becsületességét, megalkuvásra való képtelenségét talán a vatikáni "Ostpolitik" hívei sem minősítették feltétlenül erénynek. Tény, hogy soha nem tárgyalt a magyar egyház hivatalos képviselőivel, Mindszenty József bíborosnak viszont nagy tisztelője volt. Ugyancsak nagyra becsülte Márton Áront, Erdély püspökét. Nagyvonalúságának és bizalmának jele, hogy amikor Mindszenty József fogadta őt - a bíboros száműzetésének idején - a hivatali formaságok mellőzésével egy dollárcsekket adott át neki. Hat számjegyű összeg állt a papíron... Az aztán már Mindszenty Józsefet és Márton Áront jellemzi - idézi fel a történet folytatását Szőke páter -, hogy a bíboros az összeg felét, amikor Rómában, a püspöki szinóduson találkoztak, Erdély püspökének adta. Márton Áron rezzenéstelen arccal fogadta el a jelentős összeget, hiába, a székelyek tudnak uralkodni az érzelmeiken.

Werenfried van Straaten Mindszenty József iránti tiszteletének jele az is, hogy amikor a bíboros 1975-ben meghalt, vállalta, hogy a sírjánál, Mariazellben, gyászbeszédet mond. Többen próbálták ebben megakadályozni, König bíborosa szöveg megváltoztatására akarta rávenni az utolsó pillanatban. Ő azonban hajthatatlan maradt. Beszédében idézett Mindszenty egyik leveléből, amelyben azt írja, hogy a magyar egyházat a kommunista párt által kinevezett személyek irányítják. A bíborosnak a pápa iránti engedelmességéről azt állította, hogy az nem volt kapcsolatban semmiféle keleti politikával, hanem "szerves része Krisztus isteni stratégiájának". Mindszenty József útját "minden idők szentjeinek útja"-ként jellemezte.

Szőke János nem lepődött meg a beszéden, amelynek leírásáért és másolatban való terjesztéséért egyébként több akkori győri kispapot kicsaptak a szemináriumból, hanem úgy tartotta, hogy méltó beszédet talán más is tudott volna mondani, de igazán bátrat csak Werenfried atya. Az Ostpriesterhilfe alapítója egyébként kerülte a nyílt konfrontációt, de soha nem volt megalkuvó. Meggyőződése volt, hogy a szocializmus belsőleg, lényegileg rossz! Dicsekedhetnek eredményekkel, beszélhetnek reformokról, Speckpáter nagyon jól tudta a szocialistákról az igazat. Gondolkodása sok tekintetben hasonlított Mindszenty Józseféhez. Szervezetének tevékenysége mára új irányt vett, a neve is módosult: Kirche in Not - Ostpriesterhilfe. Dél-Amerika, Afrika, Ázsia, az orosz ortodox világ a segítő szándék újabb irányai. A kilencvenéves, súlyos beteg alapító már alig-alig vesz részt a munkában. A magyar egyház évente másfél millió dollár értékű építkezésre, épületfelújításra fordítható segélyt köszönhet neki, évi közel kétszáz gépkocsit a papoknak, idős papok, szerzetesek anyagi támogatását, templomfűtő berendezéseket, a Szolgálat című folyóirat példányainak, az Opus Mystici Corporis kiadványainak, liturgikus és imakönyveknek a nyomdaköltségét. Sokan vannak - határon innen és túl - katolikus magyarok, akik hálásak neki az életért, az egyház túléléséért. Talán még van lehetőségünk arra, hogy az egyéni köszöneten és imán túl hivatalosan is kifejezzük iránta nagyrabecsülésünket...

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu