LITURGIA

"Ez a kincsünk cserépedényben van"

Szent Pál apostol korintusiakhoz írt 2. leveléből (4,7) vette mottóját a Krisztus-hívők egységéért való imahét: "Ez a kincsünk cserépedényben van".

A múlt század kezdetén indult imahét hosszú fejlődésen és alakuláson ment keresztül, amíg eljutott a világszerte általánossá vált imahétté.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa különösen aktuális témát választott az idei imahétre: a migráció ügyét. Súlyos gond és probléma, hogy sokan kényszerülnek különböző okok miatt elhagyni hazájukat, és új, talált hazájukba be kell illeszkedniük. Az itt adódó problémákra a különböző egyházaknak is tevékenyen részt kell vállalnia.

Az imahét feladata, hogy a segítésen túlmenően közös könyörgéssel és biztatással mindenkinek részt kell vállalnia. Ehhez ad szempontokat az imahét hivatalos kiadványa, amelyet a lelkipásztorok megkaptak.

A megfelelő részletes program kidolgozása egy-egy körzet lelkészeinek feladata. A leghelyesebb, ha a templom saját lelkésze vezeti a közös imádságot, és a jelen lévő lelkészek egyike hirdeti az igét, követve a hét tematikáját. Általában liturgikus ruhában ajánlott végezni (katolikus pap reverendában és karingben).

Az ünneplés menete:

1. Az istentisztelet megnyitása a bevonulási énekkel kezdődjön. Helyezzenek el egy cserépedényben gyertyát vagy mécsest, és ez égjen a liturgia alatt, illetve osszák szét a fényt a résztvevők között.

2. Bűneink megvallása és Isten irgalmának hirdetése ráébreszt mulasztásainkra, és tettekre biztat.

3. Isten igéjének hirdetésekor elhangzik a napi szentírási olvasmány és annak magyarázata.

4. A hitvallás mindig válasz az Isten igéjére, tanúságtétel, hogy nemcsak meghallgattuk, hanem életünkben tevékenyen gyakoroljuk.

5. A közbenjáróimádságokban az egyes népcsoportok röviden elmondhatják történetüket, és imádság formájában megfogalmazhatják sajátos kéréseiket. Az imádkozó mellett a csoport egy tagja tarthatja a cserépedényben lévő gyertyát, jelezve ezzel, hogy hitünk nagy kincse számukra is az életet jelenti, amit gondosan szeretnének őrizni új körülményeik között is.

6. A befejezés és az elbocsátás az Úr imádságával kezdődik, majd a jelen lévő lelkészek áldásaival és közös énekkel fejeződik be az esti liturgia. A résztvevőktől a templom vagy kápolna kapujában néhány kedves szóval és kézfogással szoktak búcsúzni. De számos helyen szokás, hogy még hosszabb-rövidebb időt együtt töltenek, hogy jobban megismerjék egymás életét.

A környékünkön szervezett imaórákon - akár saját, akár keresztyén templomokban - Istenben bízó lélekkel vegyünk részt, hogy megvalósuljon Urunk kívánsága: "hogy mindnyájan egyek legyenek"!

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu