|
Czigány György Tíz mondat vak végzetről és csodáról Isten kertjét, a Paradicsom boldog biztonságát elvesztette az ember a választható rossz, a bűn szabadságával... Úgy képzelhetjük, hogy ennek a bűnbeesett emberi létnek hordaléka az is, amit mi vak véletlennek, végzetes - balesetnek, szerencsétlenségnek nevezünk. A paradicsomi béke elutasításával jött létre földi létünk madáchi drámája, melyben együtt van hit és kétely, boldogság és tragédia, remény és nyomorúság. Létünk anyaga ellentmondásokkal terhelt, jelen lehet benne a rossz hordalékaként kínzó kiszolgáltatottságunk, de ezt is átjárja, fölemeli a Gondviselő kegyelme. Isten visszavárja a megváltó szeretet örömébe a szabad akarattal cselekvő embert, tékozló gyermekét. A bűnbeesés szabadságából fakadó dolgok: háborúk, katasztrófák vagy végzetes véletlenek jóvátétele az időtlen misztériumban, Istenben már megtörtént - ez reményünk realitása. A földi érzelmek, vágyak, várakozások műszerével pedig nem mérhető a misztikus, cselekvő kegyelem. Néha kisejlik titka, amikor az emberi képzelet számára felfoghatatlan módon segít rajtunk az Isten. A vak véletlen, a végzetes rossz lehetőségének égi ellenpólusa ez: a lehetetlen megtestesülése, csoda, irgalmas jelt adó kivételként. De a láthatatlannak, a szeretet kegyelmének csodák nélküli valósága még nagyobb ajándék.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|