|
Önmagunk ellen - önmagunkért Lesz-e feszület az európai házon, vagyis az Európai Unió most készülő alkotmánya tartalmazza-e majd a katolikus és a protestáns egyházak által szorgalmazott utalást a földrész szellemiségének és kultúrájának keresztény gyökereire? Erre a kérdésre keresi a választ a Népszabadság január 4-i számában a lap római tudósítója. Azt írtam, hogy keresi. A baj azonban az, hogy igazából nem keresi, hanem terjedelmes írásával azt akarja bizonyítani, hogy ez a hivatkozás tulajdonképpen hamis, kártékony és felesleges lenne. Érvei nagy vonalakban a következők: földrészünkön az arányokat tekintve egyre kevesebb a Krisztus-hívő, az egyház nem kultúrát adott Európának, hanem a meglévő római és görög műveltséget tűzzel-vassal irtotta, mégpedig a "papság terrorral fenntartott politikai, ideológiai és kulturális egyeduralmával", amit csak lassan sikerült a haladó erőknek megtörniük... Egyébként is, a kereszténységre való hivatkozás sértené a "humanistákat" - ahogy manapság az abortusz és az eutanázia igenlői nevezik magukat, valamint a kontinensünkön egyre nagyobb számban jelen lévő muzulmánokat... Így aztán arra a következtetésre jut a szerző, Polgár Demeter, hogy komoly súrlódásokhoz vezetne, ha a kereszténység mint hivatkozási alap bekerülne az európai alkotmányba. A cikkíró természetesen nincs egyedül véleményével. Nyugat-Európában is sokan gondolkodnak hasonlóan. Tartok tőle azonban, hogy a kommunizmusból nemrég szabadult és most csatlakozó országokban, köztük hazánkban még többen. Ezért annak drukkolhatunk, hogy Európa új alkotmányának megszövegezése és elfogadása hamarább megszülessék, mint hogy nekünk és az újonnan csatlakozó országok delegáltjainak szavazati joguk lenne. Talán így több esély van a pápa által is oly sokszor és nyomatékkal említett szempontok érvényesülésére... Ezt is megértük. Látszólag önmagunk ellen szurkolunk, önmagunkért... Sz. Cs.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|