SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT

"Gyertek, lássátok!"

(Évközi 2. vasárnap - Jn 1,35-42.)

A mai evangéliumból elsőnek megint a Keresztelő alakja rajzolódik elénk. Két tanítványa áll mellette, amikor elhalad előttünk Jézus. "Íme, az Isten Báránya!" A két tanítvány talán már másodszor hallja ezt. Valószínűleg ott voltak a tömegben, amikor ez a mondat először elhangzott. Talán egész éjszaka azon tűnődtek, miért is nem szegődtek ahhoz a férfihoz, akiről ilyen csodálatos dolgot mondott mesterük. Most, lám, újra itt az alkalom. Egymásra néznek, s már indulnak is.

Jézus megfordul, szóba áll velük. "Mit kerestek?" Mintha tőlünk is kérdezné, akik valamiféle várakozással kinyitjuk az evangéliumot. Mit szeretnétek? Mit vártok, mit reméltek tőlem? "Rabbi, hol lakol"? Mintha azt mondanák: "Téged magadat szeretnénk megismerni. Nem valami ajándékot várunk tőled, még csak nem is tanácsot, tanítást, választ néhány világosan megfogalmazható kérdésünkre. Rád vagyunk kíváncsiak, akit János az Isten Bárányának nevezett. Annak örülnénk, ha veled megismerkedhetnénk." Ismerjük Jézus válaszát: "Gyertek, lássátok!" Meghívás ez egy nyugodt beszélgetésre. "Aznap nála maradtak" - mondja az Írás. Tudjuk, többé már el sem szakadtak tőle.

A következő mondatban arról olvasunk, hogy a két érdeklődő közül az egyik András volt, Simon-Péter testvére. Jézussal való megismerkedése után ezzel köszön rá a testvérére: "Megtaláltuk a Messiást!" Simonnak nem kell ezt kétszer mondani. Megérzi a bátyja szavából, hogy sorsfordító találkozásban volt része. András pedig már viszi is az öccsét Jézushoz. Jézusnak viszont elég ránéznie, már mondja is: "Kéfás lesz a neved". Nemcsak meghívja, magához fogadja Simont, hanem azt a hivatást is megjelöli, amelyet neki szán. Azért nevezi el Kősziklának, hogy majd ráépítse élő kövekből való templomát, az egyházat.

De mi van azzal a másik férfival, aki András társaként a Keresztelő szavára szintén követte Jézust, s aki szintén meghívást kapott? Az ő nevét nem tudjuk meg, róla nem olvassuk, hogy elújságolná valakinek, kire és hogyan talált rá.

Aligha tévedünk, ha ebben az itt meg nem nevezett férfiban azt a Tanítványt keressük, aki később is gyakran megnevezetlenül forgolódik majd Jézus körül. Hogy aztán az utolsó vacsorán keblére hajtsa a fejét, hogy majd megálljon a keresztje alatt, s hogy Péterrel együtt elsőnek fusson a sírhoz, amelyet húsvét hajnalban üresen találnak az asszonyok. Ez a tanítvány nem a testvérének mondja el, hogy megtalálta a Messiást, hanem nekünk. Alighanem az ő - Jézusról szóló - tanúságtételeként olvashatjuk a negyedik evangéliumot.

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu