|
Pájer Antal KÉT EREKLYE Egy kicsinke szalmaszálat adjatok csak A jászolból, melyben Jézus született, És a földi kínok első rohamától Legelőször sírt az élő szeretet! Egy porszemnyi kis fövenykét adjatok csak A kősírból, melybe eltemetteték, S hol feltámadt Megváltónk helyett a szent nők A fehérbe öltözött angyalt lelék! Ezt a két ereklyét adjátok nekem csak: Azt, hogy egykor ráhajthassam a fejem; S ezt, hogy egykor a mély sírgödörnek alján, Mint oltárkő, ott nyugodjék énvelem. S ha éjfélkor üt a lelkek bús órája: Azt a szálat mécs gyanánt meggyújtom én, Hogy fényénél ott is elimádkozhassam E kis oltár mellett buzgó szentmisém.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|