Ökumenikus Imahét - 2003

Január 19-én 18.30 órakor a budapesti Szent István-bazilikában kezdődik az idei Ökumenikus Imahét - Erdő Péter prímás érsek és Ittzés János evangélikus püspök igehirdetésével. Csak úgy imádkozhatunk hitelesen és "hatékonyan" az egységért, ha igyekszünk mélyebben megismerni más egyházakhoz, közösségekhez tartozó keresztény testvéreinket. Ezért ehhez a számunkhoz az evangélikus püspöktől és a Bethesda Kórház református igazgatójától is kértünk cikket - hogy egy kicsit az ő szemükkel is lássunk.

Ittzés János evangélikus püspök

"Maradj velünk, mert esteledik..."

Mindig öröm a számomra, ha az emmausi tanítványok történetét hallgathatom, felolvashatom, vagy ennek alapján (Lk 24,13-32) hirdethetem Isten Igéjét. Örömöm forrása főként az, hogy nagy erővel szólal meg benne Jézus Krisztus Urunk halált legyőző diadalának bizonyossága. Ez a hit és az ebből táplálkozó reménység a legfőbb kincsünk. Ezzel a hittel és reménységgel ajándékozza meg egyházát az élő Úr. És ha ebben a hitben egyek vagyunk, kétségtelenül meglévő különbözőségeink ellenére is megtapasztalhatjuk, hogy közösségünk van egymással. Öröm számomra a történet irodalmi szépsége is. Gyönyörködhetünk a mesterien felépített elbeszélés magával ragadó erejében és szépen formált mondataiban. Jó, ha a Szentírásban ezeket a szépségeket is észrevesszük.

Mi minden történik útközben, hogyan formálódik a beszélgetés, egyre inkább az egyelőre még titokzatos Útitárs szándéka szerint, amíg aztán az emmausi otthon előtt felhangzik a tanítványok kérése: Maradj velünk! Csak ámulhatunk azon, hogy Jézus milyen türelmesen, pásztori szeretettel vezeti el őket az összefüggések felismerésére. Mégis mindaddig nem értik meg a lényeget, amíg a Feltámadott Urat nem ismerik fel a kenyér megtöréséről. Vajon Jézus mai tanítványaiként tudunk-e így útitárssá lenni kortársaink számára? Azok számára, akik talán maguk sem tudják, mi hiányzik nekik, de érzik, hogy valahol rossz irányba kanyarodott életük, kicsúszott lábuk alól a talaj, s kezdenek ráérezni, hogy félrevezették, becsapták, kihasználták őket. Sőt, még a saját szívük is elhagyta őket (Zsolt 40,13c). Akik saját életükben megtapasztalták Jézus irgalmas, megértő szeretetét, lehetnek-e értetlenek, szeretetlenek, irgalmatlanok azokkal szemben, akik pedig várják, remélik a segítséget, még ha nem is tudják, honnan érkezik. Bárcsak megnyílna szívünk azok felé, akik úgy sóhajtoznak, mint egykor az a kettő: "Pedig mi abban reménykedtünk..." Vajon mi készen vagyunk-e, hogy számot adjunk a bennünk élő reménységről? (1Pt 3,15)

Szívesen adom át azoknak a Krisztus-hívő testvéreimnek, akik még nem ismerik, Wilhelm Löhe német evangélikus lelkész imádságát, amelynek kezdő szavaiban - de lelki-szellemi hátterében is - felismerhető az emmausi tanítványok Jézust marasztaló kérése. Ezzel a csendes, meditatív könyörgéssel mi is hívhatjuk hajlékunkba, életünkbe a Feltámadott Urat. És ha alkonyi félhomályban, életünk nyugtalanító szürkület-óráin meg-megszületik szívünkben ez a mélyből fakadó Krisztus-hívó imádság, bizonyosak lehetünk abban, hogy ő kész a történetet ma is, közöttünk is ugyanúgy folytatni, mint egykor Emmausban: "Bement hát, hogy velük maradjon."

"Maradj velünk, Urunk, mert esteledik, és a nap aláhanyatlott. Maradj velünk és egész egyházaddal. Maradj velünk a nap alkonyán, az élet alkonyán, a világ alkonyán. Maradj velünk kegyelmeddel és jóságoddal, szent igéddel és szentségeddel, vigasztalásoddal és áldásoddal. Maradj velünk, ha ránk borul a szenvedés és a nyomorúság éjszakája, a kételkedés és a kísértés éjszakája, a kínos halál éjszakája. Maradj velünk és minden híveddel most és örökké. Ámen."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu