Dizseri Tamás

"Tegyetek tanítványokká minden népeket"

Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtti felszólítása (vö. Mt 28,19), missziós parancsa határozott aktualitással szólítja meg ma is az őt követőket. Felületes szemlélettel ezt a feladatot könnyen a papság, a lelkipásztorok, diakónusok, egyházi szolgálatban állók dolgának gondoljuk, hiszen ők a tanult emberek, ők rendelkeznek hitbeli, teológiai, egyházszervezeti szakismeretekkel, ők a "bennfentesek". Természetesen Krisztus missziói parancsa minden felekezet minden tagja számára érvényes üzenet. Talán csak arról érdemes vitatkozni, hogy egyes korszakokban ez miként lehetséges, melyek a legcélravezetőbb módszerek, utak. Az elmúlt évszázadok mély tapasztalata, hogy csak a hitelesen megélt evangéliumon keresztül vezet az út. Különösen igaz ez a korai keresztyénség, a pogánymissziók és napjaink rohamosan elvilágiasodó kultúrájában. Az új világrendben, az információs özönvízben, a szavak elértéktelenedésének idején döntő jelentőségű, hogy magatartásunkkal, érdek nélküli cselekvő szeretetünkkel, más szóval irgalmas cselekedeteinkkel, dolgaink, személyiségünk igei kisugárzásával mások számára vonzóvá tesszük-e keresztyén alapértékeinket, az evangéliumot.

A megélt evangélium, a diakónia, a karitász az egyik legjelentősebb pecsét hitvallásunkon, és az egyik legfontosabb összekötő kapocs felekezeteink között.

Ebben a szellemben született meg a gondolat a kilencvenes évek elején: újjá kell szervezni a nagy hagyományú, az igei alapokat mindig komolyan vevő Bethesda kórházat, hogy az egyház küldetése az egészségügy területén is megjelenhessen, példát mutatva arra, nemcsak lehetséges, de szükséges is a keresztyén szemléletű gyógyítás és ápolás, a már-már követhetetlen ütemű tudományos, technikai fejlődés és a gazdasági kényszerek idején is. Számos tisztázó testvéri beszélgetés nyomán fogalmazódtak meg az indulás és a későbbi működtetés alapelvei, alapértékei. Ezek között az egyik legfontosabb, hogy a Krisztusra tekintő gyógyító, ápolói életforma nem lehet más csak testvéri, ökumenikus közösség. Hittünk abban, hogy ez a szemlélet többleterőt ad, mai szóval, erőforrásainkat gyarapítja. Azt is tudtuk, hogy feladataink hasonlíthatatlanok, mert a világban a szükség, a rászorultság, az elesettség egyre növekszik, a segítségnyújtás kultúrája - a szép és igaz példák mellett - általánosan hanyatlik. Miközben a világ segítséget vár, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy egyházainknak is számos ponton a Gyógyítóra van szükségük. Több fontos színtere lehet a gyógyításnak, de nem vitatható: mindenütt ott kell lennünk, ahol szükség van az irgalmasság cselekedeteire. Az elmúlt évek gazdag tapasztalatai megerősítették azt, hogy a kórházban végzett szolgálat csak ökumenikus testvéri közösségben végezhető hatékonyan. Az egészségügy szolgáltatóipari mentalitásával szemben kísérletet tehettünk arra, hogy felekezeti határoktól függetlenül olyan atmoszférát teremtsünk, melyben gyógyító, ápolói munkánkkal közvetve vagy közvetlenül rámutathatunk az igazi Gyógyítóra, a gondviselő Istenre. Még ha töredékes is ez a fáradozásunk, hisszük, nem hiábavaló az irgalmasság cselekedeteinek felmutatása. Ökumenikus testvéri közösségünk gyakran önmagát is gyógyítja, miközben egymás tiszteletére nevel, s példamutatásával talán sokaknak erőt ad. Tudjuk azt, ha munkatársként tisztán, szeretettel tekintünk egymásra, akkor betegeink és családjaik is könnyebben gyógyulhatnak, vigasztalódhatnak.

A bizonytalanság, az aggodalom, a kétségbeesés korában, sokak céltalan életének, a személytelenségnek aggasztó egészségügyi következményeit is látva talán minden korábbinál sürgetőbb, hogy közösen mutassunk rá az egyetlen biztos fundamentumra. Az eddigieknél határozottabban és hitelesebben, alkalmas és alkalmatlan időben kell hitet tennünk Krisztus mellett. Ennek megélése gyakran nem könynyű, hiszen életünk törékeny cserépedényben van, s testi-lelki szenvedéseink, nyomorúságaink és vétkeink súlyos teherként nehezedhetnek ránk. Mégis határozott vigasztalást kapunk Krisztustól, aki azt mondta: "elég néked az én kegyelmem". Tudjuk, kincseink gyakran csak a cserépedényünk összetörése által válnak láthatóvá és nyilvánvalóvá. Ha egyházi kórházainkban erre is figyelünk, akkor az összetörtség mellett felfedezzük betegeinkben is a mindannyiunkat gazdagító lelki értékeket, kincseket.

(A szerző a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója, Széchenyi-díjas gyermekorvos)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu