Britt Hallqvist
Nagymama és Fábián
Nagymama csak ül, szót se szól.
Elgondolkodott...
Nem hallja, hogy kiabálunk,
nem látja, hogy Tamás
három sütit töm a szájába.
Nagymama Fábiánra gondol.
Fábián baba volt.
Kopott és csúnya,
majdnem kopasz.
Nagymama négyéves volt.
Szégyellte Fábiánt,
És egy nap a szemétvödörbe dobta,
de amikor a szemetes elment,
elsírta magát.
Nagymamának sok babája volt
annak idején,
de mindet elfelejtette,
csak Fábiánt nem.
Most csak ül, szót se szól.
Elgondolkodott...
(Az Ami a szívedet nyomja - Mai svéd gyermekversek című kötetből. Fordította Tótfalusi István)
|