A Mátra alatt s bércfokán

Tájak emlékei: maga a történelem, s a késői vándornak a történelem emlékezet és belső üzenet arról, hogy egységes a világ: a Teremtő kezeműve.

Galyatető kápolnája

Erdők, mezők, falvak, városok itt az északi hegyek ölelésében, bércektől karnyújtásnyira hívogatják a nyár utazóit, akik közül többen visznek magukkal útikönyveket, s esténként egy-egy szálláshelyen fellapozva a Bibliát eszükbe juthat Szent Bernátnak, a természet rajongójának híres levélrészlete: "Higgy nekem, tapasztalatból mondhatom, sokkal nagyszerűbb dolgokat találhatsz az erdőben, mint a könyvekben ...Isten igéjének megértésében a tölgyek és a bükkök voltak mestereim." Tájakkal, patakokkal, erdőkkel, emberekkel találkozni olyan, mint mikor valaki templomba lép, amely helye az élő Istennel való újjáteremtő találkozásnak.

Lőrinc temploma - Taron

Találkozások szép sora a Mátra tündérvölgyei, s a régen egészen csendes települések. Az egyik: Tar, ahonnan magasba lódul a Muzsla, a Nyikom, az Ólombércek, s a testvérvároska, az oppidum: Pásztó kínálgatja sok műemlék-kincsét; már feltártan szorgos kezek nyomán. A város Zsigmond király óta viseli a mezőváros (oppidum) rangját.

Fenyves a hegyen / a messzeségből érzem / hűs leheletét. Tarról sokáig nem sejtették: temploma és a közeli romfalak sok száz éves éneket mondanak, amikor fellegek, felhők jönnek, mennek, találkoznak. Idő múlásában, rejtett kövek hallgatásában a XIII. század szólal meg, a Rátót nemzetségbeli Domonkos fia István, aki még a Kálmán király feleségének kíséretében érkezett itáliai nemzetség sarja volt, és sírkövét őrzi a templom kőtára. Az 1980-as években e sorok írója, "szerelmes földrajzok" olvasója térképen, könyvekben - a helyszínen üldögélhetett a kutatóárok szélén, amikor régész barátja egy kődarabot mutatott neki: Lőrinc várából való. A helybeliek őrizték az emlékét közel hétszáz esztendő múltán Lőrinc ispánnak, amikor még "a pokoljáró" - így hívták Tari Lőrincet - lovagi udvarházat szépített, épített; Zsigmond kegyeltje, a főpohárnok; Visegrád várában 1401-ben kardot rántott a luxemburgi házból érkező uralkodó mellett, mire ellenfelei az orrát kettéhasították. Rendkívül művelt volt és buzgó a hitben. Még Zsigmond XX. századi kutatója is bevallja: a király valamiként Lőrinc nyomában járt, ha a kereszttel küszködött Istennel, és bűnösnek érezte magát családi dolgokban. A latin kereszt formáját viseli a tari templom: a legszebb architektúrát. Bizonyára a király sugallta Lőrincnek e formát. Európában egyetlen ilyen: kereszthajós, de mindössze egy a hajó, holott a gótika - fény és arányok teljességében - mindig hármat épített az Úrnak. Román, gót, reneszánsz, barokk és klasszicizmus épült folyamatosan ebbe a szentélybe. A falakon középkori freskók; de már fej nélküli alakok, a barokk építés miatt, szentek, talán Lőrinc Szent Patrik barlangjában észlelt látomásai nyomán. A térdelő vitéz - bizonyára - maga Lőrinc ispán. Feje fölül az időkben elröppent az angyal: Mihály, a Szent Szűz arca sem látható, akihez Lőrinc latin himnuszimádságot mondott; a Kegyelmek Anyjához, ki majd oltalmazza halála órájában is... A betűk elmosódtak, a kiásott-feltárt Lőrinc várát be kellett temetni. Pénz nem adatott az 1980-as években, hogy ötven esztendő keresztény művelődéstörténete e csonkult hazának megelevenedjék a látogató előtt. De az idegenből jött régi-régi német templomfestő Egyiptomi menekülésén a Gyermek Anyja kezét fogja, s bandukol a csacsi mellett, mintha jelezné: szent fák között halad az út századokból századokba, s egyszer mindenre fény derül. Vasárnapi, ünnepnapi miséken zeng az ének-imádság, s bár a palócságra mondják: nehezen barátkozó, ám ha a vendég a szívét hozza, szinte áldást kérnek tőle.

Gregorián és Esti dal - Pásztón

Közel a ciszterciek egykori "szálláshelye": Pásztó, az apátság, melyet a Zagyva folyócska magaslatán alapítottak valamikor a XII. század elején. Akkor még bencések lakták, majd III. Béla 811 esztendeje Bernát fiainak adta. A romok, az üvegfúvó tovább szövik az időt, s a barokk rendház is - a XVIII. századból. Ebben a "műves monostorban" élt az államosításig Rajeczky Benjamin szerzetes zenetudós, Kodály helyettese a Zenetudományi Intézetben. Szülei háza - néhány méterre - lett aztán az otthona. Egyszerű barátnak vallotta magát. Vasárnaponként misézett, gyóntatott a királyi méltóságú Szent Lőrinc plébániatemplomban, amelynek mérműves gótikus kápolnáját ő ékesítette fel szobrokkal, ambóval. 1989 óta a kápolna alatti kriptában nyugszik és hirdeti Szent Bernáttal - odaátról: égni, lángolni, világítani. Mert így tartozik a világnak a keresztény, aki a tökéletesedés útjára lépett. Értékelve az életet, a dolgokat - a szentet, s mi fölemelő - ezt mondja emlékeivel a Rajeczky-emlékszoba tíz esztendeje a rendházban. Írógépében egy szál papíron az utolsó leütött szó: miserere - irgalmazni. Mintha Bernát jönne naponta ide, a hegyek alá, hogy megcsendesítse az embereket. A benső tartás fénye az ének: a Rajeczky Benjamin által föllelt magyar gregorián, melyet talán nem énekelnek olyan szépen sehol az országban, mint Szent Lőrinc templomában. A bejárattól egyenes út vezet a XV. századi oskolamester házához. Megtárult ajtóval fogadja látogatóit a hajdani tanító, kántor háza, amely egyszerre volt iskola és lakóhely. A nebulók megtanulták a betűvetést, a legszebb egyházi dallamokat, átmentek közös misére a nagytemplomba. Rejtetten is élt e hagyomány, az elmúlt hetvenes évek végéig kántorház volt, más arculattal külsejében. "Véletlen" döntötte meg az oldalát; csak a vakolat hullott, s előléptek a gótikus ablakok: "Ne tovább!" Pásztónak mindig kiváló papjai voltak - vannak. Zemplén György püspök, ciszterci professzor is szerette e hajlékot. Kodály innen indult a hegyeknek gyalog még a múlt század elején. Itt hallotta - gyűjtötte az Esti dalt, s mikor a tetőre ért, s az erdőszélen leheveredett alkonyórán, s ha éjszakára álomra hajtotta tagjait - bevallása szerint -, elénekelte az imádságot: "Adjon Isten jó éjszakát, küldje hozzánk szent angyalát..." Híres énekkari műve azóta világszerte helyet fogott a lelkekben.

Az itteni tájat Vörösmarty megénekelte a Zalán futásában, a képzeletet messzi-síkra s magaslatokra vezette, ahol örök szépséggel üzen ház, kert, mohák ezres tömege, ösvények, s a Csörgő-patak, amely a pásztóiaknak Kövicses, amint a városka is effélét jelent nevében. A múzeum terén az említett szerzetes kőemléke áll, Szervátiusz Tibor sugaras álma egy ember és a halhatatlan dal által, amely a lelkét átitatta... Ha a Lélek ünnepén - pünkösdkor érkezik a vándor, Szent Lőrinc templomától körmenet vezeti a Szentlélek-szentélyhez. Ispotály is állt egykor itt, mely ugyancsak igazolta, hogy város e hely: kultúra és buzgóság anyafészke. Az idő kíméletlen volt - sokáig, az emberek közül sokan megtévedtek. De újra meg újra szállást keres a Szent Család.

És még vannak választottak, akik befogadják. Papjuk művelt, s magas a templom tornya... A gyógystrand (Nógrád megye egyetlen ilyen fürdője) a test épségéről csobog forrásaival. Naponta találkozik mélység és magasság...

A hegyvidék optimizmusa - Mátraszentimrén

A zeneköltőhöz társulva fölfelé vezet az út, hogy aztán a gerincen térjünk vissza - Szurdokpüspökibe. 900 méter fölött lebeg az angyali kis ház: Galyatető kápolnája. Éppen hatvanesztendős. A Felső-Mátra gyöngyszeme. Az ormot csupán Trianon után "találta meg" a középosztály, jóllehet a nagy palóc: Mikszáth Kálmán a parlamentben interpellált az érdekében, ám még gyöngyösi társa is csak a fejét rázta: Nem tudom, melyik az a tető. 1894-ben végül menedékház épült; tönkrement, a másikat meg a háború vitte el. Jó negyven éve ezt írta valaki: "Egyedül vagyunk az erdőkkel, ha az autóbusz berregését nem hallanánk, úgy éreznénk, mintha valami magányos hajócskán ringadoznánk ismeretlen tájak felé." A biztos hajócska pedig már megvolt. 1942 óta, mely Kodály születésének centenáriumán nemzeti szentéllyé vált - akarva, nem akarva. A mester itt élt a háború éveiben, Galyatetőn, az építés-fölszentelés esztendejében a kápolnában a most is meglévő harmóniumon játszott csendes miséken, helyettesítve az oroszi kántort. (Erre volt a legbüszkébb!) A helyreállított szállóban kapott szobát, ahonnan - mint Kazinczy Széphalomról az irodalmi életet -, ő a magyar zene szolgálatát irányította. Csendes mise orgonára - írta egyik partitúrájára -, majd 1944-ben hangszereket telepített a harmóniumkísérethez, szólamokat, szólókat, kórust, s latinul beírta művei közé: Missa brevis in tempore belli - rövid mise a háború idején. Erre, s a szerzőre emlékeztek a kápolnában 1982-ben, amikor a ceciliánus Bárdos Lajos püspök: Szakos Gyula szentmisét celebrált. Ott voltak: id. Fasang Árpád és családja, Rajeczky Benjamin és a Mátra alatti falvak hívei. Autóbuszokkal jöttek. Énekük ez volt: "Angyaloknak Királynéja, Tiszta Szűz ..." Akkor hangzott el - Kodály emléktáblájának leleplezése után -: Szent hely ez mától, a Nemzeté. Erőt gyűjtött, ki ott volt, s a művész: Csiby Mihály üvegablakokat tervezett a Boldogaszszony tiszteletére. Az ablakok csillogtak a reggel fényében, amikor 1991. június 30-án megcsendült a galyatetői kisharang: Távoztak az idegen megszállók. Csend volt, öröm és békesség. És reménység a boldogabb folytatásért ...

Ugyanúgy múlhat ki az ének, / Mint ahogy kimúlik egy fa, / De az ének mégis tovább szól,/ Mint ahogy fennmarad az erdő. A francia Guillevic, a költő bölcsessége zenélhet tovább a - tovább indulónak, de a fehér-kék-fehér (kék-túra) jelzés után a fehér-piros-fehér eltérít: 5-6 méterre arrébb haladnak a léptek magyar szent nevét viselő - egykor hutás-falucska: Imre felé, ahol "piros tetős házkoszorú" "cserföldhajú hegyhomlokon integet", s távolabb a három falu (Imre, István, László) hatvanesztendős bazalttemplomával; homlokzati fülkéjében a Magyarok Nagyasszonyának szobra, bent "öltöztető Máriácska", ahogyan a szlovák lelkület is súgja itt. "Fiatal a szellő, fűszeres" - ujjong Sík Sándor, a piarista dalnok. Ő évtizedekig töltötte Mátraszentimrén nyári pihenőnapjait, s közben a Mátra költője lett. A húsz esztendeje épített magasívű szentély külső falán biztatja a zarándokot, a pihenőt a poéta örök-derűs lelkülete: Állani némán, mint a Mátra, / Nem nézni előre, se hátra. / Nem erőlködni befelé sem, / Csak bámulni a létezésen, / És mindent köszönteni szépen, / Minden valók testvéreképpen ... A Teremtő jelen van a teremtésben, mindanynyiunkat összefog. Mivel folytatható a fenti vers? Hopkins, a XIX. századi jezsuita költőtárssal, aki "apró egeket" látott, látván a rigófészkeket, vízcsöppek özönét: visszhangzó erdőn csengeti, mossa a fület, / mely hallja a villámként cikázó éneket. Csillagot nézz! Nézz, nézz föl az egekre! Íme a hegyvidék optimizmusa, s történelmünké, amikor a Kúthegyen a templomban (a három faluéban) Szent István király ünnepén felzúg hajdan-himnuszunk: Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga... Országszerte ablakok nyílnak, hiszen minden tájról jelen van Isten hívő népe, húsz év óta a benső ellenállás prófétai erejével. Az idén ezzel az önvizsgálattal: Ó bár tudnánk, hogy mit teszünk, ha ásunk, nyesünk. Hatalmas, szőke-bükkös, és vihartépve is állnak a fenyők...

A Mátra öblében - Szurdokpüspöki

S már lent vagyunk a két-templomos faluban, Szurdokpüspökiben, a hegység délnyugati lábánál; megtartó gerinc kezdeti pontján, ahonnan a csigolyák fölfelé kapaszkodnak. Délen a Nagy-hársas. Itt kezdődik a Mátra. A falu nevében a szurdok földrajzi-geológiai kifejezés, a püspöki egyházi, a falut 1009-ben Szent István király adományozta az egri püspökségnek. Kevesen sejtik: a két templom két település jelképe, védelmezője: az előzőé és Szent Jakabé (az idősebbé), aki nem csupán Composteláig jutott el, hanem ide, a Mátra tövébe is. 1909-ig így mondták: Zagyvaszentjakab, s őrzi az ünnepet, meg talán az Orion csillagkép magyar nevét: Szent Jakab pálcája - utalással arra, amit Galícia tartománya az Ibériai-félszigeten így tud: csillag jelezte mezőt, ahol Jakab apostol nyugodott. A szentistváni Szurdokpüspöki barokk templomában a faragott Szentkereszt-oltár, a copf stílusú szószék (ha már szimbolikusan is az Ige hirdetésében) a szépség és a hit gondos jelenvalóságáról tanúskodik; aztán az a fiatal plébános is, aki Lőrinc faluját: Tart vasárnapról vasárnapra ellátja. Ha tíz igaz van köztetek ... - hallani a messzi-szót. S már élt itt szent pap: Maksa János a diktatúra esztendeiben. A Mátra öblében újra fel kell mutatni a keresztet és friss forrásvízzel itatni a szomjazókat, ahogyan Szent László, a lovagkirály itatta Szentkút sziklái közt.

Távolabb, mégis közel - Mátraverebély

Mátraverebély jóllehet a Cserhát dombjai közt fogadja az idegent - ősfalujának gótikus katedrálisában (mert a magyar tájak egyik legnagyobb vidéki templomaként tartották számon), azért a Mátrához tartozik. Balra a Mátra nyúlik hosszan, jobbra a cserháti erdők, középen az útvonal (Salgótarján - s Budapest felé) választja el a geológiailag azonos "kősejteket." Csupa titok ez a templom (a búcsújáróhelyé beljebb van, már távolabb e régitől); román kori zarándok-szentély a XIII. századból, a Szent Szűz tiszteletére. Egyházashely - olvasni a falu tizedjegyzékében -, a nagybárkányi (közeli) plébániai história domusban pedig az áll, hogy a XV. században Mátyás királyunk egyik közeli rokonát a templomban temették el. A jó pár éve elhunyt plébános évekig kereste a titok nyitját, s ezáltal a Hunyadiakét. Mindenesetre Mátyás a közelből indult a husziták ellen seregével. S apjáról is ilyesmit jegyzett fel Borovszky Samu, a megyék kutatója. Vereb Péter erdélyi alvajda neve áll a szentély előtti sírkövön. Madár jelzi a "lelkét", vagy inkább a pálosok egykori ittlétét, kiket Mátyás annyira szeretett? Az a Veréb lehet akár holló, Remete Szent Pál táplálója. Hogy ciszterciek éltek volna itt is? Stílusok, adatok keverednek ezen a helyen - s bár tiszta a rend, a harmónia, Verebély titokzatos történelmi útja még aligha tisztáztatott. Ám hallgatag katedrálisával az ég felé nyújtva szerény huszártornyát, fénnyel itatja a belső térrészleteket halhólyagos ablakával - vetélkedik nagy hegyek "világparti üzenetével": Hol Ő rejlik, hol titkai laknak, / Áldom ha látom, áldom, ha megérthetem.

Jessze oltára - Gyöngyöspatán

Ekként szólít meg a szurdokból kiérve Gyöngyöspata sokszögletes templomtornya is. Rögtön így vall: Árpád vezér a Mátra erdejében nagy földet adott Ednek és Edömérnek, ahol később unokájuk Pata várat épített. Újabb Árpád-kori lélekgondozó település, még ha annyi belviszály tépte is, a török pedig a békességoltárt végleg lerombolta. Dehogy végleg! A XI. századtól az Úr hajléka más dimenziót hirdet az Abák szállásterületén; koronként megújult, újjáépült, s most a világhíres Jessze-oltárban gyönyörködhet, meg ébreszthet gondolatokat magában az ide látogató, amikor látja a XVII. századi részleteket a kis tabernákulummal a középpontban: Dávid atyja a fa gyökérzete; az oltár ugyanis fát ábrázol; plasztikus szemléltetése ez Jézus nemzetségtáblájának, a szentatyafiságnak: Jessze termő törzsének ágain tizennyolc kép: Mária, Krisztus Anyja őseinek képei. Két oldalon két angyal, a felnyúló ágak mint koszorú ölelik át a Kisboldogasszonyt. S még van titka az egyes leveleknek, neveknek, melyek ezüstösen, aranyosan ragyognak. Megfoghatatlan költészet ez: fától fáig hallani egy távollét végtelen visszhangját.

Vedd válladra vándortarisznyádat, s indulj a visszhang után. A századok összesűrűsödnek - sietség nélkül - a tölgyek szívébe. Keresd meg a tölgyeket!

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu