Só és világosság

Zarándok magyarok Torontóban (Fotó: K. L.)

A korábbi aggodalmak - kik jönnek?, sikerül-e majd összehangolódnunk?, nem lesz-e baj a repülőn?, megtalálja-e mindenki a csomagját? - lassan eloszlottak, amint felszállt a gépünk. Maradt a cél: találkozás a többiekkel, akik a világ minden pontjáról jönnek ugyanoda, ahová mi is igyekszünk, találkozás azokkal, akikkel egy nyelvet beszélünk, mégis szinte egy világ választ el bennünket, együttlét azokkal, akik más szóval nevezik azt, aki kimondhatatlan, akik más nyelven mondják, más gesztusokkal fejezik ki, amit mi úgy mondunk: szeretet. Találkozás a férfival, aki már botladozó szavakkal is rendíthetetlenül hirdeti a jövő reményét, találkozás Vele, aki talán különböző arccal, mégis a végtelen irgalom örök azonosságaként él mindannyiunk szívében. A repülőgépen lassan nemcsak útitársak, de társak is leszünk; kísérőink a várakozás és reménykedés.

Montreal - felszálló füst

Az idő szalad, s nekünk is igyekeznünk kell, hogy le ne késsük az első étkezést. Mindenki mosolyog: Honnan jöttetek? Mi lesz a programotok? Végre minden rendben. Kitűző a nyakban, el nem veszhetünk már. E cédulával minden jármű ingyen szállít. Már várnak a pótszülők, a pár napra szállást adók. Mosoly, kedvesség és szeretet. A reggeli fény késve jön, az óránk már majdnem délt mutat: nem állítottuk át az itteni időre. Az első szentmise. Olyan barátságos a magyarországi képből kinövő Magyarok Nagyasszonya. Most épp Hozzá jöttünk, itthon vagyunk. - Mit is jelent a zarándoklat? - hangzik a szentbeszéd kérdése. Igen, úton vagyunk a cél felé. Mennyi minden nem kell, mennyi minden nélkül jól érezzük magunkat. De itt van Ő, aki fontos, Mária Fia, az Isten Fia, Jézus Krisztus.

Az indiánok temploma. Ősi tisztulási szertartás. A felszálló füstöt kezével maga felé húzó diakónus. Majd mi is tisztulásra húzzuk magunk felé, s a kereszt jelével tudatosítjuk, hogy csak a krisztusi áldozat tisztíthat meg. És találkoztunk az áldozat Krisztusával a szentáldozásban. Futás az indiánok múzeumához. Pár lépéssel odébb indián vezetők gyűltek össze, tárgyalnak. Nehéz, talán elnyomott sorsukon szeretnének segíteni. Mi meg ismerkedünk ősi kultúrájukkal. Még táncra is perdülnek sokan az ősi táncot bemutató indián díszruhába öltözött férfivel. Történet az ősi időkről, szemléltetve ősi eszközökkel. Csodálatos a kapcsolatuk a természettel, értékelnek minden fát, állatot: a Fönséges ajándéka!

Bár a távolságok hatalmasak, az időnk meg kiszámított, mégis csodálandó a mindenütt gondozottan megtalálható zöld fű, park, virág. Közel van hozzánk a Teremtő Isten, érezzük. De közel van a magyarok szeretete, a keresztény emberek krisztusi szolgáló szeretete is.

Két esemény még, az úgynevezett Magyar Házban, ahol idősek élnek. Vidám kultúrműsort adtunk. Élvezték a magyar szót, a fiatalok vidámságát. A magyar nótákat ők is velünk zengték. Vasárnap pedig közös mise az ott élő magyarokkal és közös agapé, bemutatókkal, tánccal.

Aztán elérkezett az indulás ideje Toronto és a pápa felé. Elköszöntünk Deák Ferenc jezsuita plébános atyától és lelkes munkatársaitól. Több ezren indultunk a világtalálkozó helye felé.

Toronto - só

Még nagyobb város, se vége, se hossza. Az első nap még a városnézésé és pihenésé. De szerdán már elkezdődött a felkészülés. Megemészteni, feldolgozni magunkban a Szentatya által kijelölt szentírási idézeteket.

Ti vagytok a föld sója. Lassú megértés: az állandóság jele, ha legyőztek egy várost és lerombolták, sóval hintették meg, hogy fű se nőjön ott többé. Lehet a só a pusztulás jele (Lót felesége), de lehet gyógyító: a próféta az Úr parancsára sót tesz a rossz vízbe és az ihatóvá válik. Az Újszövetség mint ízt adót, mint tartósítót mutatja be. A mi só jellegünk: Istengyermekségünk. Bárhová megyünk, sónak kell maradnunk. A levesestálba behelyezett só átjárja az egészet és megízesíti. Ilyennek, mások életét megízesítőnek kell lennünk, alázatosan belátva, kizárólag Isten ajándéka, ha sikerül.

Csütörtök - világosság

Ti vagytok a világ világossága! Látván jócselekedeteiteket, dicsőítsék Mennyei Atyátokat. A sötétség rémületet kelt, bizonytalanná tesz. Nekünk kell fénnyé válnunk és fényt vinnünk a világba. Tanulmányoznunk kell a pápa enciklikáját, amelyet az új évezred kezdetére írt, valamint a II. vatikáni zsinat "Világiak apostolkodásáról" szóló dekrétumát. Látnunk kell, hogy bennünket is küld a mi Urunk, hogy apostolai legyünk, ahol csak megfordulunk: iskolában, munkahelyen, egyházközségben, kisközösségben. Életünkkel és tetteinkkel Istenhez vezető fénnyé kell változnunk. János apostol levele világosan jelzi, hogy ez a fény a mi szeretetünk. Ifjúkori emlékem: egy battonyai tanító, kidobva hite miatt az állásából, munkások és diákok társaságában minden étkezés előtt imádkozott. Első nap gúnyolták, később becsülték, mi, diákok, követtük példáját. Lehetetlen helyen, szó nélkül is lehet tanúságot tenni.

Ősi tisztulási szertartás

E napon érkezett a fiatalok közé a pápa. Hatalmas tömeg fogadta a stadionban. Szavaira - a jézusi nyolc boldogság alapján lehetünk csak boldogok, se pénz, se más nem adja meg a végleges boldogságot - újra és újra felcsattant a taps és az éljenzés.

Péntek - megtérés, magyarság

Miklósházy Attila püspök katekézisének alapgondolata: nem valósíthatók meg az előző két nap elhatározásai, ha meg nem térünk. Milyen jó érzést nyújt a gyónási megtisztulás élménye. Jó lelkiismeret-vizsgálással, igazi bűnbánattal, komoly megtérési szándékkal, valóban őszintén. Hozzátartozik megtérésünkhöz, hogy hazánkat, kultúránkat szerető magyarok legyünk.

Szombat - virrasztás

Szentmise nélkül nem indulhat jól a nap. Már szinte kívánjuk a Vele való együttlétet. Este közös vesperás a Szentatyával. Krisztus a szegletkő, csak rá épülhet ez az évezred is!

A fiatalok nagy része kint maradt egész éjszaka, végig virrasztva, imádkozva, vagy kicsit aludva készült a pápai misére.

Vasárnap - a jövő reménye

Szakadatlan eső, minden és mindenki vizes. A szél majdnem kicsavarja lobogónkat a magyar zászlót tartó kislány kezéből. A Szentatya megérkezett. Egymillió fiatal várta, álmosan, ázva, de szavait inni akarva. A szentmise kegyelmeiben és az ő áldásában részesülni is akart mindenki. Ereje kevés, de akarata szilárd. Látszik, hogy a jövőt tervezi, arra akar a tapasztalt, idős eligazító tanácsot adni. Ne illúziókban éljenek. Ne higgyenek a Krisztus nélküli totalitárius rendszerek emberboldogításában. Ti vagytok a jövő reménye! - mondja - semmi és senki se oltsa ezt ki szívetekből.

A mise második részében már szikrázik a napfény, s az ott lévők tudták, hogy nekik is ilyen fényt és a szeretet melegét sugárzóknak kell lenniük.

Százhetvenhárom nemzet fiai, lányai voltak együtt, forrtak össze egymással, a pápával és Jézussal. A gyönge, de mégis erős pápa most is megérintette a fiatalok szívét, és keresztényebb keresztényként tértek haza, mint ahogy odamentek. Példa volt számunkra a magyar plébánia papjainak és híveinek áldozatos, szolgáló szeretete. Élményekkel, új ismerősök névsorával tértünk haza. Fáradtan, de tele jó szándékkal.

Igen, tudjuk, ti vagytok, fiatalok, a kereszténység és a világ reménye. Rajtatok múlik a kereszténység, a magyarság és a világ jövője!

Gyulay Endre

szeged-csanádi püspök, a zarándoklat lelki vezetője

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu