Hittel és önzetlenül

Senki sem szeret lemondani erről vagy arról, mégis kötelezi a lelkiismerete. Ezt leggyakrabban anyámtól hallottam, miért ne fogadtam volna el...

A szomszédban nagy a csönd. A pompázatos málnabokroknál, a hevenyészett homokozóban unokák helyett egyetlen macska üldögél, mosakszik, majd eliramodik. Mi történt? Csak annyi, hogy eladták a szép házat, kertet a nagyszülők, a pénz javát a lányuk kapta meg, hiszen az ő fia részére kellene valami házat nézni, maholnap nagykorú. Ráértek még gondolkodni - mondták százszor az ismerősök, de nem engedtek: jó nekünk a szerény, megbúvó hely is, nem vagyunk milliomosok, jó előre kell gondolkodni, később esetleg már csak a szánombánom következik.

Elmentek, holnap új gazda veszi át a birodalmát. Még jó, hogy a testvérek nem szabadkoztak az elosztásnál, az egyik nőtlen, a másik már szerzett némi tőkét, a nővérüknek van szüksége segítségre: itt maradt három gyerekkel, a férje ki tudja, merre kujtorog.

Szóval a nagyszülők maradtak egzisztencia-támasznak; vajon hány ilyen önzetlen lemondó van köztük, akár csak az országban!

Azt mondhatnók: az önzetlen nagyszülők az igazi hídépítők. Nemzedékek életében partokat összekötők, a szabadság valódi rabjai, mivel belül érzik: amit adnak, azzal ők is gazdagabbak lesznek.

A ritkábban olvasott levelek közé tartoznak a Nobel-díjas Francois Mauriac lapjai, mindig tisztelt, bár sokban eltérő gondolkodású barátjához, a szintén világhírű író, André Gide-hez. 1929-ben - még jóval a halála előtt írta egyik levelében Mauriac: "Kedves Gide, nem az a kérdés, hogy szeretjük-e ezt vagy azt az embert - legalábbis e kérdés, ahogy egyre közelebb jutunk a torkolathoz és az óceánhoz, napról napra veszít a súlyából. A kérdés az, hogy vajon az öregedésnek nem kell-e egyszersmind megszentelődésnek lennie."

Általános a képlet, de a megszentelődés lehetőségei változóak.

Komoly nagyszülőnek kétségtelenül a lemondás jelentheti a legígéretesebb területet. Nem azért, mert már befejezettnek érzi magát, hanem éppen a folytatás reményében, amikor látja: nem csupán a gyermekei profitálnak a nagylelkűségéből, hanem az unokák is, akik aligha sejtik még a lemondás értékeit. Legfeljebb látják: körülöttük - családjukban megváltozott a világ, s hallják a szüleiktől, hogy ez vagy az a nagyapa, nagymama mennyire átérezte a gondjaikat: nem sápítozott, hanem segített.

Ha aztán fölmerül: hogyan lehet ezt viszonozni, azt mondanám: sehogy. Úgy állunk ezzel is, mint a szülői hivatással: nem azért teszünk meg mindent gyermekeinkért, hogy egyszer majd meghálálják. A keresztény megszentelődés nagyszülői esélye a lemondásban akként foglaltatik, amiként Isten Szava az életünkben, vagyis Jézus Krisztus, az önzetlen Segítő. Hogy ez már valóságos karizma? Gyökössy Endre - maga is családapa - írja üzenetében, hogy van "egy világos út", amelyen érdemes járni: Krisztus, és "számunkra nincs más út." "Hagyjátok, hogy a hívő ember így meg úgy... hagyjátok! Jó, ha kegyelemtől erősödik meg a szív. - Itt a karis szó van, ami egyszerre jelenti Isten szeretetét, kegyelmét, jóságát. Ebből lett a karizma. Tehát ha valakinek van valami kegyelmi ajándéka, annak mi kell még?" Boldogabb lenne a világ, ha ilyképpen gondolkodnának a nagyszülők is, ha hitből-szívből elfogadnák az isteni kegyelem önzetlenségre segítő ajándékát. Hogy legtöbbször a szülőkre mutogatnak: miért nem ők? Mert már így szokta meg a világ, s ma miért lenne másként? Magamnak is üzenem tehát, mivel nagyapa vagyok: nézz szét, kisöregem, s ne a magad kényelmét, nyugodt éveidet keresd, ha leteszed a "kapát, kaszát", hanem rájuk nézz: az unokáidra, és gondolj a magad nehéz indulatára. Ha pedig könnyű volt, őrizd a hitedet: nekik is lehet könynyű vagy könnyebb, de ne hagyd magukra őket, valamiben mindig tudsz segíteni.

Így jön össze önzetlenség és lemondás az öröm kis házában, amelyben Isten lakik. Vagyis tenmagadban, nehogy így vádaskodj magad ellen egyszer: "Tudom, magamra hol maradtam, pörögni öngyilkos köreimben."

Mert az önző, csökött ilyen körök vonzalmában sínylődik...

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu