Forintos bevásárlókocsi

Kisgyermekek kedvence, szülők bosszúsága. Legtöbbször kormányozhatatlan, ám remekül fel lehet kapaszkodni a hátuljára, és akkor aztán győzzenek elugrani a többiek. Emellett vásárlásra, árupakolásra is alkalmas. Egy a fontos: dolgunk végeztével vissza kell tolni a sorba, beletuszkolni az előtte állók hátuljába.

Erre az utolsó mozdulatra a vásárlás mámorának múltán normálisan már senki nem lenne kapható - amúgy is hajlamosak vagyunk minden szükségtelen holmit ott hagyni, ahol épp kiesik a kezünkből. Az áruház parkolója telis-tele volna sorsukra hagyott bevásárlókocsikkal... Nyilván ezért született az ötlet: érdekeltté kell tenni a vásárlót abban, hogy visszavigye a kocsit a sorba.

A megoldás: minden kocsi fogantyúján kicsi zár lánccal, a zárban rés a pénzérmének. Az ember beteszi a forintot, melyet a vásárlás végén viszszanyerhet - ha tisztelettudóan helyére segíti a járgányt.

Ma már vannak igazán drága kocsik, luxuskivitelben, amelyek százforintossal üzemelnek. S vannak régebbi modellek, kis- és középkategóriásak, melyek tíz-, illetve húszforintos hatására engedik el társaikat.

Azt hiszem, ha egy szép napon leszerelnék a biztonsági láncokat, bizony nem sokan vinnék helyükre a bevásárlókocsikat. Míg így, a tíz, a húsz, a száz forint hatására mindenki serényen iparkodik, hogy visszakapja a pénzét. Sőt: amikor tumultus alakul ki a kocsik körül, egyes szemfülesek előre kikészített érméiket lengetik: - Tízes vagy húszas van benne? - kérdik, és már meg is ragadják a kocsit, melynek előző használója boldog örömmel vágja zsebre jogos tízforintosát.

Nem láthatok más pénztárcájába, pláne gondolatai közé. Mégis furcsállom, amikor egy dugig megpakolt kocsi tulajdonosa, aki üdítővel, töménytelen édességgel, drága iparcikkekkel púpozva jön ki az áruházból, közelharcot vív a tízforintosáért.

Lehet, hogy nincs igazam? Az elv a lényeg? Mégis elgondolkodtatott: sokan habozás nélkül fizetnek kétszer annyit egy reklámozott fogkrémért, elhiszik, hogy valóban "jár" nekik a drága parfüm, "mert megérdemlik". Sokan vásárolnak árleszállításnál a szükségesnél kétszer több szürke zoknit. Aztán az üzletből kilépve körömszakadtig ragaszkodnak a bevásárlókocsiban letétbe helyezett tízforintosukhoz.

Azon gondolkodom egy ideje, vajon vásárláson kívüli létünkkel, mindennapjainkban nem viselkedünk-e ugyanígy. Vajon míg kisszerűségeinkhez, begyepesedett szokásainkhoz, nélkülözhetetlennek hitt javainkhoz görcsösen ragaszkodunk, más, fontosabb területeken nem veszítünk-e sokkal többet? Nem veszítjük-e szem elől épp a lényeget?

Azt hiszem, fontos a tízes visszaszerzése. De egy tízes - ha elég közel tartjuk a szemünk elé - épp elég nagy ahhoz, hogy eltakarja a Napot.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu