Révbe ért?

Képes hetilapok. Megmagyarázhatatlan kényszernek engedve újra meg újra megvásárolom némelyiket, majd fogadalmat teszek, hogy többé soha. Aztán megint. Hátha találok bennük valamit, amit pozitívnak szokás nevezni.

Neves filmsztárok mosolyognak a fényképekről. Csupa szépség, csupa derű. Esküvői kép. Hófehér ruhában a világhírű színésznő. Sztárok sora a meghívott vendégseregben. A színésznő - mint megtudjuk - végre révbe ért. Ez a harmadik házassága. Hogy mi lesz az előzőkből született gyerekekkel, homály fedi. Ők nem érdekesek, nincs hírértékük.

Egy másik fényképes tudósításból megtudhatjuk, hogy a világhírű házaspár tagjai még nem váltak el, de már külön élnek. "Nem találtak összhangot." Hogy annak megtalálásához némi kölcsönös szeretetre, türelemre, lemondásra is szükség van, arról nem esik szó. Ez közhely, és a közhelyek unalmasak. Holnapután ők is új férj és feleség oldalán jelennek meg, az majd megmozgatja az újságírók és a fotósok fantáziáját. Ismét özönölnek a képek a médiában.

A családi élet védelméről, a családok megbecsüléséről, segítéséről tömérdek szó esik. De a harmonikusan élő családok csak ritkán kerülnek a tudósításokba. Kit érdekelnek, vannak és kész. Tudjuk, az ő életük többnyire nem fényes. Az izgalma nem abban rejlik, hogy világhíresség vonul föl egy-egy velük kapcsolatos eseményre, hanem abban, jut-e kenyérre a hónap végén, vagy mindegyik gyerek kaphat-e új tolltartót iskolakezdésre.

A minap egy tanulmányt olvastam arról, hogy Európa népessége szép lassan fogyatkozik. Magyarországé is. Nem kell vészharangokat kongatni. Ma még nem. És holnapután?...

Fecsegek a piacon. Kérdezgetem a nénit, hány éves. Pironkodik, aztán kiböki: hetvenöt. Három meglett gyereke, tíz unokája van. Elcsodálkozom, milyen fiatalos. "Az unokáimnak köszönhetem. Mellettük nincs idő öregedni." Nem használ reklámozott csodakrémeket. Unokái vannak. A sok-sok kozmetikai tanácsot ki lehetne egészíteni: "Legyenek gyermekei és unokái! Kevesebb ideje marad magával vesződni!"

Egyik legkedvesebb műsorszámom a csillagjóslás. Két hölgy, egy telefonáló. Az egyik hölgy kérdezi: hány éves, mikor született, milyen anyagi helyzetben él, milyen betegséggel küzd. Aztán a döntő kérdés: mit szeretne tudni. Számtalan nyitott kérdés adódik: belevághat-e a vállalkozásba? Milyen anyagi, egészségi kilátásai vannak, tartós-e a párkapcsolata, netán újat létesítsen? Ilyenkor elámulok. Miért a csillagoktól kell megkérdezni? (Egyébként kételkedem abban, hogy a csillagok ilyen sebességgel válaszolnak. Úgy emlékszem, egy horoszkóp felállítása hosszan tartó tevékenység.) Miért nem saját erejéből, szeretetét mozgósítva próbálja boldoggá tenni társát a kérdező? Miért kell a háta mögött, nélküle vallatni a csalfa csillagokat? Miért nem vele akar "révbe érni"?

Van egy régi vesszőparipám. Ha rajtam múlna, a fiatalokat rendszeresen készíteném fel a családi életre. Nem különféle filozófiai megfontolások alapján, hanem olyanokat megszólaltatva, akik kertelés nélkül mondják el ennek szépségeit és nehézségeit. Meggyőződésem, hogy a buktatókról nem szabad hallgatni! Máskülönben az első komolyabb nézeteltérés válással végződhet, mert a házastársaknak fogalma sincs arról, hogy a kölcsönös szeretetben az egymásért hozott áldozatok, kisebb-nagyobb lemondások is benne rejlenek.

A válásról persze előbb lesz fényképes tudósítás, mint a harmonikus családi élet szépségeiről. Az azonban nem kétséges, hol van az igazi rév.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu