|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Ferencisták és józsefisták Boldog az az ország, ahol olyan viták is foglalkoztatják a közéletet, a politikát, a sajtót, mint a minap Olaszországban. Miközben nálunk egyre ingerültebben gyomrozzák egymást a parlamenttől a családi összejövetelekig bezárólag szinte minden fórumon az emberek, az olasz kormány arról döntött, hogy legyen az évnek egy napja, ami a családok nemzeti ünnepe lesz. Ezzel mindenki egyetértett. Mert ugye az olaszok híresek családszeretetükről, és arról is, hogy szeretnek ünnepelni. Vitatkozni is szeretnek azonban, és tudnak is. Méghozzá vérmérsékletüknek megfelelően, hevesen és nagy gesztusokkal. Természetesen az egyetértés után most is volt miről vitatkozniuk. Mégpedig arról, hogy vajon a kalendárium melyik napját érje az a megtiszteltetés, hogy ezentúl a család ünnepeként is nevezetessé váljon. Mert egy nemzet, amely a hagyományaira épít, kapcsolódási pontot keres. Ilyen pedig több is lehet. Kérdés volt tehát, melyik "kézenfekvő" nap lenne leginkább alkalmas a családok ünneplésére. Két pártra szakadt az ország, "ferencistákra" és "józsefistákra". Mindenki az érzelmeire hallgatott, az pedig mindennél erősebb motiváció. Olyannyira, hogy a parlamentben felborult a papírforma. A miniszterek, a képviselők, a szenátorok fittyet hánytak a pártfegyelemre, s így az ellenzékben és a kormányoldalon egyaránt voltak olyanok, akik Assisi szentjére, Ferencre esküdtek, ő Itália patrónusa is, és olyanok, akik az ács Józsefet, Jézus nevelőapját, a Szent Család fejét szerették volna az olasz családok pártfogójának. Vagyis az volt eldöntendő, hogy október negyedikén, Szent Ferenckor vagy március tizenkilencedikén, Szent Józsefkor legyen-e az új ünnep. A vitát végül a legilletékesebb megszólalása döntötte el. A Szent Ferenc sírja fölött emelkedő bazilika melletti ferences rendház kusztosa kijelentette: "Szent Ferenc mindig az utolsó, és sohasem az első akart lenni. Biztosak vagyunk tehát abban, hogy Ferenc boldogan engedné maga elé Szent Józsefet, akit annyira tisztelt, hogy a Ferenc-rendiek pártfogóját látta benne. És azt se felejtsük, hogy Szent Ferenc szerette a családot, s pártfogóként maga is Szent József mellett voksolna. S mivel március 19. egyébként is az apák napja, a ferencesek örülnének, ha az apák napja egyben a családok igazi, bensőséges nemzeti napja és ünnepe lenne, épp most, amikor a családi életet annyi válságjelenség veszi körül." S még hozzátette, hogy azt szeretnék, ha Szent Ferenc ünnepe munkanap maradna, olyan dátum, amely a párbeszéd, a kiengesztelődés, a szolidaritás és a befogadás eszményeire tereli az emberek figyelmét. Olaszországban és a világon mindenütt. A kérdés e váratlan megszólalással a jelek szerint eldőlt. Szeretném, ha nálunk is zajlanának hasonlóan üdítő, emberközpontú és termékeny viták, hasonlóan fontos kérdésekről. Szerdahelyi Csongor
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|