Az Alföld angyalai

"Benedictus Deus qui ducit." (Áldott az Isten aki vezérel minket.) - ezzel a mottóval indult a Szent Benedek Leányainak Társasága első lelkigyakorlata és egyben a közösség élete 1927. augusztus 1-jén. Ezt a gondolatot választotta homíliája vezérfonalául Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel is a közösség hetvenöt éves jubileumán az alföldi Istvánújfaluban. Beszédében felvázolta a Társaság történetének múltját és jelenét.

A fiatalok zenekarát Benedikta nővér vezeti

A szerzet alapköveit Berecz Erzsébet celldömölki tanítónő és Kühár Flóris bencés szerzetes rakta le. Berecz Erzsébetet - aki sokak számára ma is egyszerűen csak Bözsike - a tiszaugi földbirtokos Steer házaspár hívta az Alföldre hitoktatónak, hogy az ottani lelki sivárságba életet leheljen. A tanítónő - későbbi szerzetesi nevén Skolasztika - így ír az alföldi misszióra készülődvén: "Indulás előtt Pannonhalmára okvetlen elmegyek. Szeretném, ha az a kövekben élő lélek mélyen átjárná egész lényemet, így csodás erejével az Alföld futóhomokján is megkövesedett hitet teremthetnék." A Steer házaspár - akiknek szívügyük volt a birtokaikon élő nép felkarolása - fogadta őt kastélyába. Az elszórtan, tanyákon élő emberek között valóban óriási lelki, szellemi, fizikai ínség várta a tanítónőt. A missziós munka mellett megszületett benne az a vágy is, hogy életre kellene kelteni Magyarországon a bencés szerzetesség török időkben kiveszett női ágát. Kühár Flóris - egykor celldömölki plébános - elkészítette a közösség szabályzatát, a Steer család pedig az újfalusi tanyák között földet adományozott, rajta egy ispánlakással.

Mályva virít a nővérek által ápolt kolostorkertben

Az Isten vezérelte úton a fiatal szerzetesközösség, az Alföld angyalai nagy munkába fogtak: több generációt tanítottak meg írni, olvasni, számolni, keresztet vetni. Ellátták a betegeket, összefogták és közösséggé formálták az elszórtan élő, egymástól elszigetelődött embereket. A nővérek a missziók vezetésére bencés szerzeteseket hívtak.

Az Istvánújfaluhoz közeli zárda kertjében ünneplő hívősereg

Berecz Erzsébet Skolasztika fiatalon, harmincnégy évesen, az életszentség hírében halt meg 1932-ben. Hamvai az 1943-ban felszentelt Zárdatemplom kriptájában pihennek. A háború alatt a templom és a zárdaépület súlyosan megsérült, a közösség azonban folytatta munkáját, és a tiszaújfalui anyaházon kívül még nyolc helyen alakult kisebb ház.

Bencés nővérek temploma az Alföldön

A kommunista éra alatt megvonták a közösség működési engedélyét. Az ötven nővérből álló közösség egy része Pannonhalmán kapott helyet. Az itt titokban belépők ébren tartották a jövő reményét. 1989 után a nővérek maroknyi csapata visszatért az Alföldre, a zárdához. Attól kezdve a kilencvenes évek közepéig minden évben belépett a közösségbe egy újonc. Ma huszonöt nővér él a közösség kötelékében, tudtuk meg Varga Borbála Magdolna perjelnőtől. A még ma is aktív tagok és a fiatal nővérek azt lehet mondani, hogy ma is missziós munkát kell, hogy végezzenek, a ma lelki, szellemi sivatagában. A szerzetesnők a pasztorációs munka mellett a zenekarvezetéstől kezdve a kertészkedésig mindenféle munkát elvégeznek. Többek közt a kolostor melletti Pax Otthon idős lakóit is gondozzák. A nővéreket szoros lelki kötelék fűzi össze a Szent Benedek szellemét a családi körben megélő férfiak és nők csoportjával, a Szent Skolasztika Oblátusközösséggel.

Szerkesztette és fotók: K.L.

Akit a csillag hívott

A Szent Benedek Leányainak Társasága hetvenöt éves fennállásának ünnepén mutatták be Reichardt Aba OSB Akit a csillag hívott című könyvét, amely a már korábban megjelent A celli kékszellem című munka folytatása. A bencés szerzetes a vaskos kötetben összegyűjtötte a Berecz Erzsébet Skolasztika nővérre, valamint a szerzet életére vonatkozó még fellelhető dokumentumokat.

Az alapító szerzetesnő életrajzát Radó Polikárp bencés egyetemi tanár írta meg Tiszazugi történet című művében, amely 1946-ban jelent meg. Azóta több mint ötven év telt el. Az utóbbi időben számos forrásanyag, életrajzi adat került elő Cellből, Vácról és Pannonhalmáról. Így kerülhetett sor a bővített életrajz megírására. Reichardt Aba könyvéhez írt előszavában így ír munkájának indítékairól: "Berecz Erzsébet... élete, működése mély nyomot hagyott, és már hozzátartozik Celldömölk, a Tiszazug vidéke (Tiszaug, Tiszakürt, Csépa), valamint Tiszaalpár történetéhez. Úgy érzem, róla magyar földön megfeledkezni nem szabad... Nem alaptalanul mondta róla régi ismerőse, Pásztor Mária: "Életét adta az alföldi népért. Bizony, az életét. Mi így tartjuk. Ő mártírja volt az Alföldnek."

Az Akit a csillag hívott című könyv fontos történeti dokumentumokat tartalmaz, többek közt a társaságba belépők névsorát, és azok fényképét, akik mindmáig kitartottak.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu