Portugáliai nyaralás

Kislányként álmodott. Sokat álmodott. Arról, hogy egyszer majd legalább három gyermeke lesz, de inkább négy, többségében fiúk, a leánynak pedig - mert álmában is halogatta: majd a következő lány lesz - Vörösmarty Mihálytól választott nevet. Az egyik este, elalvás előtt kézbe vette az Új Írás című folyóiratot - akkor még létezett, s vele együtt a kegyetlenségében is nyomorúságos, s ezáltal az embereket is nyomorúságossá tevő diktatúra idején legalább a szellem remélhetett -, és talált benne egy tanulmányt, amely fölsorolta a Vörösmarty műveiben szereplő, a költő által alkotott férfi és női keresztneveket. Esztora, ízlelgette a hangzását, s egyre jobban tetszett neki...

Négy nagyszülő! - ringatta magát, s arra gondolt, ki mit adhat majd a gyerekeknek. Édesanyjától és apjától tudta, mit remélhet. A mami (így nevezte őt) rajongó szeretetével veszi majd körül a gyerekeket, a papa pedig - folytatta az álmot - megtanítja a fiúkat mindenféle kézimunkára, de a lányt is. Nagyszerűen fölszerelt asztalosműhelyt alakított ki hosszú évek alatt, ha belépett valaki, azonnal orrába csapott a fenyődeszkák erős gyantaszaga, és a gyaluforgács még inkább gazdagította az illatfelhőt.

Mindez csak álom volt. Amikor egy filmrendező feleségül vette a különleges szépségű leányt, az apja így szólt hozzá: - Drága kislányom! Legyél boldog, azután ne feledkezzél el rólunk! Néha gondolj ránk is, és olykor láthassuk az unokákat is!

- De papa! - ellenkezett a kislány, mire az apja szelíd mozdulattal leintette: - Más világba kerülsz, ahol nekünk nincs helyünk. Művelt, híres emberek között élsz majd, mi pedig csak amolyan egyszerű, vidéki munkásfélék vagyunk.

Fájtak ezek a szavak Máriának, s mert a lelkéből nem dobhatta ki, vitte őket magával. Amikor megszületett Anna, a lánya, s már hazatértek a kórházból, de férje szülei még mindig nem látták a kicsit, megkérdezte: - És a szüleid? Nem is kíváncsiak az unokájukra? Vagy azért idegenkednek, mert nem ilyen egyszerű lányt szántak fiuk mellé??

- Dehogy, drágám, dadogott a férje, de jól tudod, nyaralnak, és igazán nem kívánhatod, hogy idő előtt hazatérjenek Portugáliából.

- Portugáliából tényleg ne jöjjenek haza idő előtt, vágott vissza Mária, és már képtelen volt arra gondolni, vajon mit kaphatnak gyermekei a férje szüleitől. Nem ajándékra gondolt Európa távoli országából, hanem egy mosolyra, egy simogatásra, egy mozdulatra, olyanra, amelylyel az ő apja tudná a cseperedő fiúgyermekek kezébe adni a gyalut: így tartsd, fiam!

Amikor hazatértek a nagyszülők, s beszámoltak Lisszabon, Coimbra és a tenger szépségeiről, Mária anyósa lelkesen fölkiáltott: Ó, a mi unokánk! Tiszta apja! Minden vonásában csupa apja!

Mária szomorúan, könnyeivel küszködve nézte a gyűrött arcú csecsemőt, aki nem hasonlított még senkire, s akinek szíve lüktetését a maga szívében érezte.

Majd búcsúztak a nagyszülők. Drágám, fordult a nagymama menyéhez, azért, mert szültél egy gyermeket, még ne hanyagold el magad ennyire. A mi köreinkben ez nem szokás. A férjed lehet, hogy tapintatból nem említette neked, de nekem kötelességem felhívni erre a figyelmedet. Elvégre a házasságod állhat vagy bukhat ezen. Adj egy kicsit magadra!

Mária nem emlékezett, hogyan csukta be az ajtót a "pá, gyerekek, azután halljunk rólatok, a kicsit pusziljuk" szólamok után, s rohant a fürdőszobába, belenézett a tükörbe, a hajába túrta ujjait, hogy frizurát varázsoljon magának, közben tekintete szétnyílt ruháján át a mellére esett, amelyet pirosra, már-már sebesre szopott a gyermeke.

Leroskadt a WC-fedélre, és sírt. S azon az éjszakán, és később sem álmodott már, mint lány korában.

Két és fél év múlva váltak el.

(elmer)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu