|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A messzi kórház Nagypapa hol van?, kérdezi kétéves lányom újra, és én újra megpróbálom neki megmagyarázni. Nem sikerül igazán. Odahúzogat az ablakhoz az íróasztal mellé, és kéri, hogy emeljem föl. Bámul kifelé, és néha integetni kezd. Mondanám neki, hogy nincs értelme, de nem mondom. Hátha van. Hónapok óta úgy kezdődik a nap, hogy amint fölébred, átfut a mi szobánkba, és fölmászik az ágyunkba. Félálmos, meghitt beszélgetések ideje ez, a reggeli előtt. De eszébe jut, hogy a nagypapa most nem készíti neki a reggelit a konyhában, mert hetek óta kórházban van. Szerencsére, az övére, a nagypapáéra és a miénkre, a kórház itt van pontosan szemben, az utca másik oldalán. Nagypapa ha kikönyököl az ablakba, hazalát, belát a szobánkba a nyitott ablakon. Szóval lányom jön, hogy integetni akar. Nagypapa ilyenkor már túl szokott lenni a kórházban szokásos korai fölkelés tortúráin, a reggeli viziten, kikönyököl az ablakba, figyelgeti a fákon bontakozó tavaszt, majd hét óra után átnéz az utca fölött, nézi, nálunk nyílik-e az ablak, ébredünk-e már. Lányom integetni akar, és én nem tudom lebeszélni erről. Pedig semmi értelme már. Legalábbis az én kissé beszűkült agyam szerint. De ő integetni akar. Igaz, nem tudja azt, amit a mama meg a papa. Nem tudja, mert többszöri próbálkozás után se tudtuk kielégítően megmagyarázni neki. Nem érti. Igaz, a mama meg a papa se érti igazán. De ő még ennyire sem. Integet az üres ablak felé. Ott van a nagypapa! - Én nem látom. Ő sem, de integet. Ha nincs ott, hát hol van? Magyarázzam el neki azt a mennyezetig kicsempézett, hideg helyiséget, ahová néhányszor borzongva lemerészkedtem már? Úgyse értené. Magyarázzam a feltámadást, amit magam se láttam még? Lehet, hogy ezt könnyebben megértené. De a halált sehogy se érti. Persze mi sem, hiszen nemhogy neki, de magunknak se tudjuk megnyugtatóan megmagyarázni. Figyelem hát a kétéves lányomat, hátha az ő révén rájövök valamire. Esténként ugyanúgy imádkozunk a nagypapáért, mint eddig, mint mikor itthon volt, vagy a szemközti kórházban, s reggel és napközben ugyanúgy integet az ablakból. És szemrehányóan kérdezi, hogy a papa miért nem integet. Hogy hol van a nagypapa, mi az a halál, azt lányom ötéves unokatestvére tudta csak mindnyájunk számára megmagyarázni. Tudod, az egy olyan messzi kórház, ahova nem lehet integetni. Kipke Tamás
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|