Nagyszülők esti imádsága

Alkonyra hajlott s már itt az este. Szemem távolba tekint, ahol a Nap a hegyek mögé rejtőzik. Nem huny ki még, csupán lágyabb sugarakkal rajzolja át a világ vonalait. Együtt éltem ma a Nappal? - őszült fejjel is a fénnyel, amely az Örökből részesedik, nehogy eloszlassa a reményeket. Szívem a helyén volt, ha adni kellett, eszem a helyén volt, mert tanácsot kértek tőlem?

Már csak így maradsz. Hinnéd: terhére a földnek, pedig könnyítője vagy az útra indulóknak - ha te is akarod.

Mert Te - így szeretnéd, Uram, s mást akarhatok-e én? Nem a kicsinységem miatt, hanem mert a bizalmad fölemelt: gyerekeket, unokákat adtál. Hogyan köszönjem meg? Az est órája szólít: készülj fel, s te mégis azt mondod: le ne mondj önmagadról, az életről, amelynek tervében tenned kell a dolgod. Az élet pedig drága ajándék, majd én megmondom, számodra mikor lesz teljes. Addig örülj és gondoskodj. Légy önzetlen és tiszta, mint a kisgyerek. Minden órád az enyém, aki kiszabom idődet, de ne ezzel törődj, hanem a teendőkkel. Ha belém kapaszkodsz, mindent tudni fogsz.

Beléd kapaszkodom e mai nap múltán is; gondold át, mit szánsz holnapra nekem, mit kell tennem, hiszen ebben a rejtett akaratodban múlik el az éjszaka, s ha akarod, reggel ismét tovább kell mennem öregségem, öregedésem útján, ám sohasem magamért.

-hs-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu