Uj Ember

2002.08.11
LVIII. évf. 32. (2819.)

Hamarosan megjelenik az Új Ember Magazin következő, augusztus-szeptemberi összevont száma 64 oldalon. Ára: 280.- Ft

Főoldal
Címlap
II. János Pál pápa Közép-Amerikában
A kilencvenhetedik út állomásai: Guatemala és Mexikó
Ferencisták és józsefisták
Lelkiség
"Én vagyok, ne féljetek!"
Évközi 19. vasárnap
Európa társvédőszentje
Mezítláb Európában
Hét Láng
Harmincöt éves a Katolikus Karizmatikus Megújulás
A hét liturgiája
A év
Katolikus szemmel
"A remegő gyertyaláng is képes eloszlatni a legsötétebb éjszakát."
A hit- és nemzetvédő Kodály
A hamis mérce
Révbe ért?
Forintos bevásárlókocsi
Élő egyház
Szigeti veszedelem
Barátság és bizalom
Mozgássérültek nyári tábora
A jó bor ideje most van!
A Szent Mónika közösségről
Szalézi hittanos tábor Péliföldszentkereszten
Az imaapostolság szándékai
Fórum
Só és világosság
Montreal - felszálló füst
Az Új Emberrel Torontóban
Fórum
A Mátra alatt s bércfokán
Lőrinc temploma - Taron
Élő egyház
Krisztus tanúi a világban
A Szentatya mexikói szentbeszédéből
Élő egyház
Az Alföld angyalai
Ministránsok Bodajkon
Mozaik
Atalanta-lepke
Boldog XI. Ince pápa
A Szent Szilveszter Rend első magyar kitüntetettje
Szent Klára és Szent Ferenc
Hálaének a bácskai Kishegyesen
Fórum
Nemzedékek
A többletszeretet megvalósítói
Fórum
Negyedik emelet, lift nélkül
Az összetartó erő
Hetvennégyen: testvérek, rokonok...
Generációk együttélése
Szükséges rossz?
(zsánerkép)
Fórum
Hittel és önzetlenül
Nagyi itt és nagyi ott
Portugáliai nyaralás
Nagyszülők esti imádsága
Fórum
A messzi kórház
Enyémek
Angyalkert
Nagymama és Fábián
Megérkezés
Fórum
Pedig egyszerű történet
John Anderson, szívem, John
Kenyér a padlón
Felelősségünk óriási:
Fórum
A kutyás hölgy
Azt a tésztát - krumpliból
Ki akar otthon segíteni?
Kedves Édesanyák és Édesapák!

 

Saáry Tibor

"A remegő gyertyaláng is képes eloszlatni a legsötétebb éjszakát."

A címben szereplő mondat a XVII. Világifjúsági Találkozó július 28-i virrasztásán, a Szentatya szájából mindannyiunk számára biztatásul hangzott el, s valljuk be őszintén, ránk is fér. Ezen mondat megfelelő értelmezéséhez természetesen birtokában kell lennünk ama ismeretnek, hogy mi képviseli a remegő gyertyaláng fényét és mi a sötétséget világunkban. A sötétséget általában hajlamosak vagyunk a bűnnel, a rosszal azonosítani. Ez a fiataloknál azonban kétségtelenül másképpen működik:


Összetevői a megválaszolatlan kérdések, mint például: hogyan rendezzem be az életemet emberekkel és értékekkel? Maradandóan, hosszú távra, mert elfogadom, hogy az állandóság, mint például a család, a barátok, a közösségek, nemcsak stabilitást, kiegyensúlyozott Isten- és emberkapcsolatot biztosít mindannyiunk életében, de teljessé teheti azt, vagy legalábbis elindítja ezen az úton. Vagy marad a két ősi, ám hosszú távon az embert kiüresítő elv által a napjaink fiatalságának az egyént és egyéni értékek sárba taposását eredményező szemléletmód: Varietas delectat, de ami még ennél is veszélyesebb, ha összekapcsolódik azzal, hogy: Carpe Diem! A Szentatya így fogalmazott: "A világnak szüksége van a szeretet tanúira." Ilyen tanúkká pedig csak úgy válhatunk, ha a fény útján járunk. A fényt, mindezek ismeretében definiálhatjuk így: a fiatalok előtt álló kérdésekre adott - krisztusi szemléletmódot iránytűként magunk előtt tartott - válaszok.

Ezek részletezése helyett engedtessék meg itt, a találkozó keresztútjának motívumaival kapcsolatos, fontos jelenetet megemlítenem: A keresztút útvonala Toronto üzleti negyedének frekventált részein is áthaladt, s nekem az jutott eszembe, vajon a rendezők nem a kettő közötti felfogásbeli kontraszt érzékeltetésére választották-e ezt a részt. Köztudomású, hogy az ott dolgozók és lakók többsége csak azon az áron juthat oda, ha "eladja a lelkét".

Két út közül választani és a helyes útra lépni. Sokszor kerülünk ilyen helyzetbe. A fenti kérdésekre - erkölcsteológiai szempontból - adható válasz kompromisszumokat nem ismer. Azok számára azonban, akik így vagy úgy, de a lejtőn lefelé tartanak vagy csak meginognak, kötelességünk utat, fényt mutatni. Sokszor a miénk is csak tétova és keresgélő, de fény, mely világít a sötétben.

Ehhez pedig - Gyulay Endre püspök úr is így fogalmazott katekézisei során - "Krisztusra, az Isten-emberre kell feltekintenünk" mindig: akkor, amikor az Olajfák hegyén van, akkor, amikor le akarják taszítani a hegyről és mer bátran áthaladni közöttük, de akkor is, amikor a kereszten függ, amikor onnan édesanyjára tekint le. Az erre vonatkozó konkrét útmutatást pedig a Szentatya adja nekünk, amikor Izajás próféta könyvéből idéz: "Ha lelkedet adod az éhezőért és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény." (Iz 58,10)

A XIX. század fordulóján - a Rerum Novarum kiadásának idejében - az egyik bíboros ezt a határozott utasítást adta papjainak: "Menjetek a munkások közé, álljatok be hozzájuk, és ne áruljátok el, hogy papok vagytok, és egyáltalán ne beszéljetek hitetekről, életetekről. Ne beszéljetek tehát, de éljetek úgy, hogy az emberek kérdezzenek titeket." Ennél jobb, találóbb hitvallást a mai fiatal sem tehet: "Egyszerűen éljen úgy - nem feltűnősködve vagy kihúzva a többiektől, de - értéket képviselő, normális fiatalként, hogy a többieknek az szembetűnjön és kérdezzék őt, ő pedig tetteivel, szavaival válaszolni tudjon.

A Szentatya biztató szavai nem kis lelkierőt, együttérzést és reménységet sugallnak: "Ti fiatalok vagytok, a pápa idős és fáradt, de azonosul várakozásaitokkal és reménységeitekkel. A kemény diktatúrák sötét korszakait átélve határozottan állítom, hogy nincs az a félelem, amely el tudná fojtani a fiatalok szívében folytonosan megújuló reménységet. Ne hagyjátok meghalni a reményt! Építsétek rá életeteket!"

(A szerző a Győri Püspöki Bíróság jegyzője)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu