|
|
Sétányrózsa A leander mellett a sétányrózsa lehetne a leggyakoribb edényes dísznövényünk - ha olyan ismert lenne, mint az előbbi. Pedig a növényfaj már régóta "bent van" az országban, és sok kertészet kínálja. Nevelését tekintve egyszerűbb, mint a leander, és virágpompája önmagáért beszél.
A sétányrózsa (Lantana camara) a verbénafélék családjába tartozó örökzöld cserje. Redőzött, hosszúkás, sötétzöld levelei közvetlenül a sudár ágak mentén helyezkednek el. A hajtáscsúcsokon fejlődnek a verbénához hasonlító élénksárga, majd idővel narancsvörös színt öltő domború virágzatok. A cserje ideális cserepes növény, magassága egy-két méter közötti, ám metszéssel tetszőleges méretűvé nevelhető. A nyesés elengedhetetlen feltétele ennek a növénynek: minél gyakrabban nyúlunk a metszőollóért, annál dúsabban fejlődnek a hajtások, és annál több virág fejlődik rajta. Könnyen nevelhető növény, és szaporítása sem okoz gondot még a kezdő kertészkedőnek sem. Átlagos kerti földbe ültetve, napsütötte teraszon vagy a kertben tartva késő őszig virít. Tavasztól őszig csupán bőséges öntözést igényelnek. Fagyérzékeny növény lévén, a tél beállta előtt be kell vinni öt-tíz fokos helyiségbe, de ellentétben a leanderrel, a sétányrózsa sötét pincében is teleltethető, mert ágai tövig visszavághatók, így nincs szüksége fényre. Ebben az időszakban csak fukaron szabad öntözni, csupán annyira, hogy a föld ne száradjon ki teljesen. A növény a következő tavasszal sok új hajtással örvendezteti meg az embert. Természetesen lépcsőházban vagy verandán is lehet teleltetni, ekkor elegendő minden ágat a harmadára visszanyesni, hogy a következő évben bokrosan fejlődjék. Mód van arra is, hogy törzses fácskát neveljenek a sétányrózsából. Ehhez meg kell hagyni egy vezérágat, az oldalhajtásokat pedig félgömb alakban visszacsípni. Külföldi parkokban gyakran találkozni fává nevelt sétányrózsával. A hosszúkás magtokban bőven találni repítőszőrös magokat, amelyeket kora tavasszal kell elvetni. Korábban virágoznak a nyár végi dugványról szaporított egyedek. Ehhez arasznyi hosszú, félfás ágakat kell vágni a bokorról, és laza földkeverékbe tűzdelni. Igen hamar gyökeresednek, mire sor kerül a betelelésre, már külön-külön cserepekbe kerülhetnek. A dugványról előállított növényt csak a következő tavasszal szabad először visszametszeni. Aki egyszer szert tesz egy tő sétányrózsára, sok öröme lesz benne! Lovas Katalin
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||