Zöld kártya

Amit elém mutat egy tántorgó, fiatal férfi a döcögő vonaton: hajléktalan - olvasom, s a nevét is. Előzőleg a túloldalon ülő hölgynek szólt, aki ijedten költözött át szembe velem, így aztán csak folytatnia kellett a férfinak: - Higgyék el, szégyellem magam, de...de ez van, vagyis... nincs lakóhelyem. Ha lenne ... Csak kevés forintról volna szó... Mindketten a pénztárcánkért nyúlunk, miközben egyre undorítóbbnak érezzük a felénk áradó alkoholszagot. Megköszöni, ötször elmondja szégyenérzetét, aztán megy (dülöngél) arrébb egy sorral.

A hölgynél lefordított, narancssárga borítású könyv, nálam kék. Szóba elegyedünk, az iménti látogató a téma: - Ki tudja, miért hajléktalan? - mondja útitársam. Talán mert iszik. Vagy azért iszik, mert hajléktalan. Nemrég olvasott bölcs tanulmány mondattöredéke jut eszembe az emberi méltóságról. Valahogy így hangzik: az élhető élet méltó az emberhez, a koldus szegénysége és az átlagos életszínvonal között. Elmondom, a hölgy bólint, s az újabb megjegyzés is megfogalmazódik: - Ha egyenként próbálunk segíteni, megoldódik-e a hajléktalanság, vagy a társadalom feladata az igazi gondoskodás? Ez utóbbi mellett voksolunk, és példák jönnek elő a közelmúltból s régebbi évekből. Jómagam két esztendővel korábbi "esetemet" részletezem: ugyanezen a vonaton találkoztam egy intézeti leánnyal, akit - mivel betöltötte a tizennyolcadik évét - szélnek eresztettek. Az iskolanővérek adtak neki szállást, ezek a nem válogató krisztusi lelkek - Budapesten.

Ők kik? - kérdezte a szemben ülő. Röviden jellemeztem munkájukat, erős jellemüket, önzetlenségüket. A hölgy hallgatta, majd megköszönte. Kifelé néztünk a zöld ormú hegyekre, elsuhanó akácokra. - Tehát mégis... Igen, mégis - szóltam közbe - vagyis a magunk lelkiismerete sem hallgathat, s jóllehet pár forintról van szó, csak legalább ennyit az ítélet helyett, hiszen ki láthat az emberbe? Ki ütheti fel az ítélet könyvét?

De a társadalom (a hatalom!) ha végre még többet észrevenne a dülöngélő mozdulatokból, s próbálná szolgálni az ember méltóságát...

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu