Élet és liturgia

Az Istentől kérjük

Az elmúlt alkalommal érzékeltetni akartam, hogy a szentmise könyörgéseiben ünnepélyesen, de ugyanakkor egyszerű szavakkal szólítja meg az egyház Istent, a Mennyei Atyát vagy Jézus Krisztust.

Mai írásomban azt az értékrendet mutatom be, amelyet ezek a könyörgések - kizárólag az évközi idő vasárnapjai - tartalmaznak. Rögtön hozzá is teszem, hogy mindezek az imádságok másfél ezer éves múltra tekintenek vissza.

A leggyakrabban visszatérő gondolat a kérés elmondása előtt, hogy az ember - a maga gyenge, halandó életében - csak az Isten kegyelmi adományaiban kaphat megerősítést. Nem is meri rögtön elmondani kérését az egyház, hanem utal arra az atyai jóságra, amelyet napról napra megtapasztalhat. Így könyörög: a mi reményünk egyetlen alapja a kegyelem (5. vasárnap). Ez a kegyelem indítson és kísérjen minket életünk során, hogy figyelmünk a jótettekre irányuljon (28. vasárnap). A kegyelem indítsa akaratunkat tevékenységre az őszinte szívvel végzett szolgálat által úgy, hogy a mulandó javak használata az örök értékek kereséséhez vezessen (17. vasárnap). Ez nyilvánuljon meg testi-lelki odaadásunkban, hogy így szabadon teljesítsük szolgálatodat (32. vasárnap).

Ebben az Isten-szolgálatban méltóképpen (31. vasárnap), meg nem fogyatkozó és teljes örömmel (33. vasárnap), egész szívvel (24. vasárnap), állandó éberséggel (16. vasárnap), szóval és tettel (7. vasárnap) vegyünk részt, hogy így eljussunk az örök életre (25. vasárnap).

II. János Pál pápa Az Úr napja kezdetű apostoli levelében elmondja a vasárnapról, hogy az Krisztus, az egyház, a keresztény ember napja, mert megemlékezünk Urunk húsvéti misztériumáról, amely megváltásunk alapja. A könyörgésekben ennek gyümölcseiről szól, amit híveinek egy akaratában (21. vasárnap), a tévelygőknek nyújtott igazság fényében (13. és 15. vasárnap) tapasztal meg. Kiragadott a bűn rabságából (14. vasárnap), hogy a fogadott fiúságot elnyerjük (23. vasárnap) és Isten gyermekeinek szabadságában éljünk (19. vasárnap).

A felajánló könyörgések mondanivalóját erősen meghatározza az a körülmény, amelyben elhangzanak. Az adományok előkészítésekor a miséző pap hálát ad a teremtett világ gazdagságáért és azért a kenyérért és borért, amely már az oltáron van, hogy Krisztus teste és vére legyen belőle. Egészen ünnepélyesen szólítja meg a Mennyei Atyát az egyház e szavakkal: Fogadd atyai szeretettel és szenteld meg áldozati adományainkat (3. vasárnap). Az áldozati adományok által legyen teljessé megváltásunk, szenteljenek meg, tisztítsanak és újítsanak meg minket - imádkozza számos alkalommal az egyház. Egyik alkalommal pedig azzal terjeszti kérését a Mennyei Atya elé, hogy Fia egyetlen áldozatával új választott népet szerzett magának (21. vasárnap), akik mi vagyunk.

Az áldozás utáni könyörgésekkel hasonló a helyzet. Az eucharisztia ünneplésének már a végén vagyunk. A szentáldozásban Krisztussal találkoztunk, így a kéréseink erősen meghatározottak és az egyes imádságokban külön-külön, de sokszor együttesen visszatérnek. A legfőbb téma, hogy az eucharisztia étel és táplálék, amely gyógyít, üdvözít és az örök élet záloga. Alkalmasak leszünk Istennek tetsző életet élni, le tudjuk győzni a rosszat, és meg tudunk maradni Krisztus közösségében. Még kiegészíti azzal is, hogy az áldozatban Krisztussal összekapcsolódva, egymással is testvéri közösséget alkossunk. Így tevékenykedjünk ezért a világért, hogy a mennyei asztal részesei lehessünk.

Az évközi idő szentmiséinek könyörgései megtanítanak arra, hogy észrevegyük életünkben Isten jelenlétét, vigyük elé mindennapi életünk áldozatait, hogy azok a Krisztussal való találkozás által megszenteljenek minket.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu