Jegyzetlap

Átlátszó ez a félelem a polgári köröktől. Aki a polgárok szabad társulásától fél, az előbb-utóbb gyanakodni fog újra, és betegesebben, mint eddig minden másként gondolkodóra, minden egyházra, szellemi áramlatra, minden városra és tájra, az utcákra, a házakra, az ötórai teákra, az éjbe nyúló baráti vacsorákra, egy tőmondatban összefoglalt kedvtelésre, a kirándulásra, végül magára a polgárra. És nevetséges lesz, ha ez az ártatlan szó, polgár, egyedül ennek a fogalomnak lesz a fedőneve: összeesküvő... A polgári kör mint újszülött s laza szervezeti forma, kétségtelenül a túlhatalom ellenében jött létre. Azt hiszem, bármilyen túlhatalom ellenében. Ma még nem látni, hová fejlődik. Bizonyosan van vagy lesz öntörvénye. Van benne oly meggondolás is, hogy amit nem tudunk, nem érhetünk el tömegben, majd el fogjuk érni az emberi személy iránti rokonérzés mentén választott kisebb csoportokban. (Lásd: Bibó.) De nem mondunk le arról, amit együtt helyesnek tartunk, szükségesnek és igaznak.

A polgári körök alakító erőinek egyike a közös szellemi meggyőződés. Az, hogy életről, világról, emberi magatartásról hasonlóképpen vagy ugyanúgy gondolkodunk. Ez az együttgondolkodás a tömeges nihilizmust is ellensúlyozhatja, tehát a körökből származhatnak mélyen emberi újdonságok is. És többé már nem fogják megkérdezni senkitől, szabad-e az, ami természetesen emberi. Úgy gondolkodnak, ahogy, és aszerint fognak cselekedni, amint gondolkodnak. Kicsik, nagyok, ismertek, ismeretlenek, egyedek és családok, csoportok, szervezetek. A polgári körök a civil szervezők és szerveződők rokonai, vagy egy lesznek velük. Fontos volna tehát - barátian, és nem eleve ellenségesen! - elgondolkodnunk arról, hogy a körök úgy látják, kell szerveződniük. Miért? Mert világszerte olyanok az életkörülmények, hogy egyenesen kikényszerítik az emberekből az egyesülés gondolatát. A legelevenebb, a legérzékenyebb és az elhivatott személyek állnak elő az összefogás igényével, és megindul a természetes kiválasztódás folyamata a körök között.

Tehát nem kifejezetten vagy nem csak politikai elgondolásaik vannak. Nyilván azok is. De a lényeg, hogy mást és másképpen akarnak élni és átélni, mint ahogy azt bárki ajánlja vagy sugallja nekik. Szabadságmozgalomról van itt szó. Talán - kezdetben bizonytalan körvonalú - lelki, szellemi, érzelmi megújulásról. Lehet, hogy egy-egy falu, kisváros alkot majd egy átfogó, nagyobb polgári kört, amelyből spontán módon választódnak ki a jó jellemű, rátermett hangadók. Valami elindult, és nem hagyja magát megfélemlíteni, mert nem bűnös vagy törvénytelen dolgot cselekszik. Ember elleni vétek, mely megbosszulja magát, ha azt, ami fejlődésnek indul, meg akarja valaki állítani. Okos ember nem téveszti össze az ocsút a búzával, s tud örülni annak, ami örül magának.

Vasadi Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu