Dél Keresztje igézetében

Az őserdőben és a másfél méter magas fű világában, Pápua Új-Guinea "primitív" törzsei között a misszionáriusban nehézségek idején az tartotta a lelket, hogy tudta, megszámlálhatatlanul sokan imádkoznak érte, munkájáért, és az itteni emberekért. "Az ő áldozatos háttértevékenységük, a missziókért hozott anyagi áldozatuk mindig átlendített a nehéz időszakokon" - mondta Tóth István verbita.

Milyen ország a távoli Pápua Új-Guinea? Keresztény ország. Ha ez mérhető, talán inkább, mint a mai Magyarország. Pedig fél évszázaddal ezelőtt még a pápuák a szó szoros értelmében a kőkorszakban éltek. Kőbalta volt a legfőbb eszközük és fegyverük. Két emberöltő alatt érkeztek meg az elektronika korszakába. Mi ez, ha nem egy hatalmas kulturális megrázkódtatás?

S ki segített ennek elviselésében, e változások egészséges megemésztésében? A misszionáriusok és az egyház, a maga iskoláival, kórházaival, emberi tanácsaival - állítja a miszszionárius. E távoli ország 1975-ben nyerte el függetlenségét, Alkotmányának második pontja így szól - idézte Tóth István -: "Új-Guinea népe magáévá teszi a keresztény elveket, őrzi értékes szokásait, s e kettős örökséget átadja az újabb korosztályoknak". A magyar alkotmányból hiányzik a hasonló elkötelezettség... S nem csak a kereszténységre vonatkozóan.

A misszionárius Fertőszéplakon született 1928-ban. A verbita missziós hivatást választotta, de csak szökve indulhatott útnak 1955-ben hazájából a missziók felé. 1958-ban szállt hajóra, és hat hét utazás után érkezett meg a pápuák közé. Ismerkedéssel kezdte ottani életét. Látogatta a falvakat, tanulta a nyelvet, ismerkedett a helybeliek szokásaival, az őskultusszal, a "szellemházak" életükben betöltött központi szerepével. A pápuák ősi hitvilágát tudományos alapossággal dolgozta fel. E tevékenységét a bécsi egyetemen tudományos fokozattal ismerte el.

A pápuákkal kapcsolatban az embernek eszébe jut a kannibalizmus. A verbita szerzetes szerint téves képzeteink vannak ezzel kapcsolatban. "Az egykori kannibalizmus kilencven százalékban rituális cselekedet volt. A háborúban megölt ellenfeleik bizonyos részéből valóban fogyasztottak. De nem táplálékként, különösen pedig nem mindennapi táplálékként. Ez azonban ma már a múlt". Szerinte a modern nyugati civilizáció az embriókkal való kísérletezéssel, a klónozással messze túltesz "embertelenségben" a pápuák egykori szokásain...

Négy évtized után, 72 éves korában, 2000-ben tért vissza Magyarországra. Nem "önként", hanem szerzetesi engedelmességből, hogy itthon segítse a rend újjáéledését, a missziós hivatások ébredését. Ízig-vérig magyarnak érzi magát, de a szíve egy része bizony a pápuák között maradt - mondta. - "Ha alkalmam lenne visszatérni hozzájuk, bizony ott is maradnék. Abban az országban, amelynek zászlaján a Dél Keresztje látható..."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu