|
|
A család, amely lüktetést ad az egyháznak Sátoraljaújhelyen július 21-én egyhetes táborral zárult le az a családcsoport-vezető és animátorképző, amely 2001 őszén a Debrecen-nyíregyházi Egyházmegyében (Mátészalkán, Nyíregyházán és Debrecenben) kezdődött a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet támogatásával, a Keresztény Ifjúságért a Jövőért Alapítvány kuratóriumának vezetője, Felföldi László atya, az egyházmegye családreferense vezetésével. A mintegy 300 résztvevő apraja-nagyja egyetlen családként élt a táborban, amely stílszerű lezárása volt a korábbi összejöveteleknek. Változatos programok tarkították a "család" életét, amelyből nem maradhatott el a már otthon megszokott közös esti mese sem.
Fantasztikus a hangulat, fogalmazta meg Farkas István világi résztvevő, aki Mátészalkán csoportvezetőként vett részt a munkában. Szerinte ez a tábor reális képet adott mindenkinek arról, hogyan működhet egy igazi családcsoport, mi az a többlet, amelyet egy igazi közösség adhat az egyháznak. Egészen különböző témákat dolgoztak fel - gyakorlatcentrikus módon - a pár nap alatt összekovácsolódott nagy közösségben. Például hogy miként lehet meghívni a családokat, milyen krízishelyzetek léphetnek fel a csoporton belül, melyek a kezelésükre használható módszerek, mi szükséges egy csoport optimális működéséhez. A kérdések megvitatásában egyaránt részt vettek papok, pszichológus, orvos, mentálhigiénés szakember és világi segítők. A Monostorpályiból érkező Pusztai János szerint az egyház jövőjét, életképesebbé tételét mindenképpen pozitívan befolyásolja, ha az egyházközségen belül kisebb csoportok hálózata jön létre. A mostoha körülmények között lévő filiákon belül is meg lehet találni azokat az embereket, akik segítenének bekapcsolódni ebbe a lüktetésbe, mozgásba.
Hlács Tibor - aki szintén csoportvezető Debrecenből - tapasztalata szerint egy csoport megfelelő működéséhez 6-7 család jelenléte szükséges. Célszerűnek tartja, ha egy csoporton belül több generáció is jelen van, az idősebb és a fiatalabb családok eltérő tapasztalataikkal gazdagítani tudják egymást. Az animátorképzés ezzel a táborral nem zárul le, bár ebben a formában nem szerveznek újabb kurzust - mondta Felföldi László atya. A meglévő csoportokat viszik tovább olyan módszerrel, hogy lehessen "oldalról" csatlakozni hozzájuk. Tervezik, hogy az egyházmegye nagyobb városaiban egy-egy napos képzések szervezésével lehetőséget nyújtanak az eddig megszerzett ismeretek bővítésére és elmélyítésére. Ez egy hosszú folyamat, amelynek működéséhez éves terveik vannak. Nincs megfogalmazva hangzatos cél, nincs mit elérni, lezárni, mert végtelen. Apróbb, hétköznapi célok viszik előbbre ezt az ügyet, amely nem rugaszkodik el a családok életétől, hanem benne élnek hétköznapjaikban. Ezáltal válik lüktetővé, a kívülállók számára is érzékelhetővé az egyház. A legapróbb siker is nagy dolognak számít. Ha ezzel a képzéssel, táborral csak a jelen lévő családoknak lett jobb az élete, akkor is megérte, mert a béke, az öröm kisugárzik a többi ember felé is. A kurzus házigazdájának és programfelelősének szerepét a Géczy házaspár töltötte be: ők az egyházmegye világi családreferensei. Kovács Ágnes
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||