|
|
"Köszönteni jöttünk a szép Szűz Máriát..." A Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye búcsúja Szebbnél szebb népénekektől volt hangos július 28-án a máriapócsi bazilika, ahol a Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye ez évi búcsúját tartotta - mintegy 14 ezer ember részvételével. 1696-ban, az akkori fatemplomban többször könnyezett a Szűz Mária-kegykép. Ezért lett híres a hely, ezért épült ott a máig álló barokk kegytemplom, amelyet XII. Piusz pápa bazilika rangra emelt 1948-ban. Számtalan csodás gyógyulás tárgyi bizonyítéka látható a falakon a kegykép körül. Évente többször, zarándokok tízezrei látogatják a kegyhelyet.
Bosák Nándor püspök, az egyházmegye főpásztora beszélgetésünk során elmondta, hogy korábban ez a nap, július utolsó vasárnapja, a szatmári esperesi kerületnek volt fogadalmi búcsúja; az egyházmegye megalakulásakor ezt a búcsút terjesztették ki az egész egyházmegyére. 1996 óta tartják itt az egyházmegyei búcsúkat: Nyíregyházáról, Mátészalkáról gyalogosan is érkeztek zarándokcsoportok: ez az áldozat ugyancsak része a búcsús szokásoknak.
A főpásztor homíliájában Mária bölcsességét példaként állítva szólította fel a híveket a keresztény értékekhez való hűségre, az Isten személyes szeretetében való elkötelezettségre és a hit bátor megvallására. Gyermekkori éveimben a falunkban az élet velejárója volt a máriapócsi búcsú. Akkor még gyalogosan, feldíszített lovasszekérrel, izgatottan már az előző nap hajnalán elindultunk, hogy két napot is eltölthessünk a kegyhelyen. Oda mindig hazajártunk. Gyermekként is csodálattal álltam a könnyező Szűzanya- képnél. Kedves élményeim közé tartozik, amikor az ott töltött éjszakát a zarándokok számára elkészített friss szalmával megterített istállóban töltöttük, úgy tizenöt család társaságában. A nyugodalmas éjszakát az udvarra kiszorult állatok elégedett hangja tette még békésebbé. Hangulata, íze, igazi népi zamata volt ott a hitnek, amely még most is feltöltődést jelent. Édesanyám 74 éves "veterán zarándok" a búcsú hangulatában könnyes szemmel idézte a már nyolcéves korára tehető pócsi emlékképeit. Körmenetre gyakran indultak gyalogosan az ötven kilométerre lévő Máriapócsra, zászlókkal, Mária-képekkel. Sírtak, amikor megérkeztek, sírtak, amikor elköszöntek a pócsi Szűzanyától. Isten hozzád Anyánk, már mi elindulunk Mert mi most Tőled utolsót búcsúzunk. Kesereg a szívünk, el kell menni, Drága kegyképedet itt kell hagyni... Az otthon maradtak zászlóval csoportot alkotva a falu szélén várták a hazaérkező zarándokcsoportot, énekkel, imával. Majd a találkozáskor a zászlókat összeérintették, így üdvözölték egymást. Hatalmas erő rejlik ezekben a szép szokásokban. Az egyházmegyei búcsú ezt a tartalmat igyekszik megőrizni, egy szorosabb közösségben újraélni, az ifjúságnak hitélményként átadni. Kovács Ágnes
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||