|
|
Czigány György Tíz mondat a farizeusságról Valójában a farizeus nem is képmutató: nem hazudik, nem tetteti eminens mivoltát, jóságát, hanem meg van győződve róla, hogy ő különb más teremtményeknél, s azoknál kedvesebb is az Úr számára. Bennfentesként úgy véli, korrekt üzletet köthet Istennel, mint valami biztosítótársasággal: ő megtesz mindent vállalása szerint, tudván, milyen égi szolgáltatásokra számíthat. Őt Isten minden bajtól megóvja, ellenségeit megleckézteti... A farizeus azt hiszi, hogy "privatizálhatja" - szinte tulajdonába veheti a Jóistent. Elzárkózik a hit titkainak fényessége elől, de a babonák titokzatossága, a vallásosság látszata, a giccsképek, giccs-gondolatok homálya kedvére való. Elbizakodottan úgy véli, Isten neki külön üzen, vele külön törődik. Más emberekkel szemben az ő igazát Isten mindig be is bizonyítja. Stréber, aki igyekszik érdemeket szerezni a törvény betűje szerint, s valóban szorgos is a működése. Mindenre képes a farizeus, csak szeretetre nem: felebarátait gyanakvással szemléli. És értetlenül áll Isten szeretetének "igazságtalansága" előtt, mely a nálánál tudatlanabb, hitványabb, bűnösebb embert, a méltatlant pártolja.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||