|
|
Lipót atya, a lélekmentő "Higgyetek! Legyen hitetek! Isten orvos is és orvosság számunkra" - így biztatott a hatvan évvel ezelőtt, 1942. július 30-án, Páduában elhunyt Mandic Szent Lipót. A kapucinus szerzetes a gyóntatószék hőse volt. Negyven éven át napi tíz-tizenöt órát gyóntatott. Megkapta azt a kegyelmet, hogy olvasson az emberi szívekben, és előre lássa a jövőt. A gyenge testben erős lélek lakozott.
Lipót atya 1866. május 12-én született Dalmáciában, a horvátországi Castelnovóban, nemesi család tizenkettedik, utolsó gyermekeként. A keresztségben a Bogdán nevet kapta. 1884-ben, Velencében lépett be a kapucinus rendbe. Az volt a vágya, hogy egyesítse az ortodox és a katolikus egyházat. Életét áldozatul ajánlotta Istennek az elszakadt keleti keresztények visszatéréséért. 1890-ben szentelték pappá. Hosszú évtizedeken keresztül sok gyónó kereste fel Páduában, akiknek szinte egész nap a rendelkezésére állt, hogy közvetítse nekik az isteni irgalmat. Mély imádságos élet jellemezte. A leglehetetlenebb helyzetekben is kiimádkozta Isten segítő kegyelmét. Szigorú volt, ha szükségét látta, de gyakran átvállalta a penitenciát is. Hetvenhat éves korában hunyt el. Huszonnégy esztendővel később, amikor felnyitották a sírt, láthatóvá vált, hogy a teste épségben maradt. Halála után szentségének híre hamar elterjedt az egész világon. Nagyon sok imameghallgatást tulajdonítanak neki. Hazánkban is mára már egyre többen kérik ügyes-bajos dolgaikban Lipót atya közbenjáró segítségét, s imádkozzák hozzá a szent kilenced imádságait. VI. Pál pápa avatta boldoggá 1976. május 12-én, szentté pedig 1983. október 16-án II. János Pál pápa. Mandic Szent Lipót Isten gondviselő irgalmát hirdette, és azt, hogy sosem vagyunk magányosak küzdelmeinkben. "Anyaszív vigyáz ránk az égből. A Szűzanya, Édesanyánk, aki a kereszt alatt annyit szenvedett, amennyit csak képes szenvedni az ember. Megérti fájdalmainkat és vigasztal minket." (V.Á.)
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||