Értékelvű és méltányos újságírás

IGEN Újságíró Műhely címmel füzetsorozat kiadásába kezdett az IGEN Katolikus Kulturális Egyesület. A sorozat első két darabja az értékelvű, illetve a méltányos újságírás kérdéseivel foglalkozik.

Az újságírónak, legyen bármely érdek-, üzleti vagy éppen politikai csoport sajtójának munkatársa, alapvetően olyan célokat kell szem előtt tartania, mint a közjó szolgálata. Olvasóit felelős embereknek kell tekintenie, őket objektív információkkal kell ellátnia, szigorúan tilos az objektivitás szerepében tetszelgő, olvasóit becsapó, manipuláló, sajtóbeli szellemi ellenfeleit gyalázó, lejárató módszerek alkalmazása.

Nem romantikus képzelgés-e ilyesmikről beszélnünk? - kérdezi Bethlenfalvy Gábor a sorozat első kötetében. Szerinte itt az ideje, hogy vállalja minden tömegeket tájékoztató orgánum azt az értékrendet, amelyet követ. Tisztességesebb lenne nem "függetlennek" és "tárgyilagosnak" vagy "semlegesnek" nevezni magukat, miközben nagyon is elkötelezettek.

Vissza kellene térni a referáló újságíráshoz, amely beszámolás olyan eseményekről, ügyekről, amelyeknél az olvasó nem lehet jelen. "Röviden: a szakszerűség és az alázat az a két alappillér, amelyen a modern referáló újságírás gyakorlata nyugodhat". "Tehát a "harcos" újságírás szokásától való elszakadás és az áttérés a minőségi újságírásra nemcsak morálisan helyesebb, de valószínűleg üzletileg is eredményesebb lehet". Egyre inkább népszerűek az ideológiailag, szakmailag jól körülhatárolható közönségnek szóló - gyakran interneten (is) elérhető - orgánumok. A hagyományos sajtó, mindenekelőtt a napilapok olvasottsága viszont csökkenő tendenciát mutat.

A könyv végén a szerző hét pontban foglalja össze az értékelvű újságírás alapelveit. Az első kettő:

- Szolgáld olvasóid értékrendjét, de ne folytass ideológiai harcot az újság hasábjain!

- Ha cikket írsz, légy alázatos profi: ne az életművedre gondolj, hanem arra, hogy mire kíváncsi az olvasó!

*

Nem az újságírás technikáiról, hanem "a nyugalom, a türelem, az okosság és az igazmondás, valamint a méltányosság »luxusának« megvalósítási lehetőségeiről", illetve az e célokat maguk elé kitűző újságíróknak kíván segítséget nyújtani Szőnyi Szilárd a sorozat második füzetében. A szerző elismeri: "Nincs könnyű helyzetben a kiegyensúlyozottságra és tárgyilagosságra törekvő újságíró, hiszen hamarosan azt fogja tapasztalni, hogy cikkeit unalmasnak, színtelen-szagtalannak, gyávának minősítik, s arra ösztönzik, hogy legyen keményebb (vagyis igazságtalanabb), karakánabb (értsd: egyoldalúbb) és érdekesebb (tehát felszínesebb). A lap kelendősége érdekében tehát kinek-kinek a maga belátása szerinti mértékben kompromisszumot kell kötnie". A méltányosság legyen a zsinórmérték akkor is, amikor az indulat, a felháborodás indokolttá teszi a kemény beszédet.

Az utolsó fejezet az egyházi sajtóval foglalkozik, amelyben abból indul ki Szőnyi Szilárd, hogy az újságírás ismérvei egyaránt érvényesek egyházon belül és kívül. Például a riportírás szabályain nem változtat a közeg jellege. A szabályokon nem, de az alapvető dolgon igen, mely Czakó Gábor szavait idézve nem más, mint: "az örömhír sugárzása", amely "csakis a lehetséges legmagasabb szinten történhet: Dante színvonalán, Bachén, Csontváryén..."

Vagyis az Evangéliumhoz legméltóbban.

Torba Zsuzsanna

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu