Meggyalázott kálvária

Míg a piliscsabai magyarok, svábok, szlovákok, cigányok nagy többsége méltóságát megőrizve óvja, vigyázza, szépíti lakóhelyét, addig néhányuk - úgy tűnik - minden emberi méltóságot feledve tönkreteszi környezetét.

Mert csak a méltóságát feledő, a gyengeségét agresszivitással leplező ember képes arra, hogy meggyalázza a mások által szentnek tekintett helyet, megbecstelenítve ezzel jóérzésű embertársait is.

Mára elszomorító, lehangoló látványt nyújt a XIX. században épült, a helybeliek és a kitelepített svábok közös összefogásával 1993-94-ben felújított piliscsabai kápolna és kálvária képe. Megcsonkított feszület, összetört korpusz, oltár, a helyükről kiszaggatott stációképek, bronz domborművek, kifeszített kápolnaablakok, tűztől perzselt tetőszerkezet. A tűzre - mint Balla Sándor piliscsabai plébános mondja - az egyik helybéli lett figyelmes november 4-én, az esti órákban. A rombolás azonban már napokkal azelőtt elkezdődött a gazdasági értéket nem jelentő, vékony bronzlemezből készült domborművek eltűnésével. Jézus szenvedésének útja mérhetetlen erkölcsi kárt okozva, meggyalázva kiált az égig a fenyőerdő övezte dombon.

A piliscsabai és klotildligeti egyházközség összefogásával a helyi szervezetek, vállalkozók segítségével ismét felújítják a kálváriát és a kápolnát. Az általános fölháborodás hangja talán eljut azokhoz is, akik szárnyaló szabadságtudatukban nem mérték föl tettük súlyát, s talán azokhoz is, akiknek módjuk lett volna nagyobb figyelemmel, felelősségtudattal megakadályozni az elvetemült tettet.

Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu