Krakkói jegyzetek

Táborozni jó

Részlet két középkorú amerikai házaspár trécseléséből a Mária Székesegyház szentélyében, a szárnyasoltár előtt:

- Na, merre jártatok? (And what about you?)

- Mi délelőtt Auschwitz-ban voltunk. (We were in Auschwitz this morning.)

- És tetszett? (Did you like it?)

- Naná! (Yeah! Sure!)

Szavaikat hallván jogos büszkeség melengetett. Lám, vénecskén is igazán dögös hely ez az Európa: a hotelben csekkel fizethetnek, olcsón lehet kajálni - és a tetejébe milyen cuki kis haláltáborokat mutogatunk!

Ésszel él az ember

Az élmény hatása alatt elképzeltem, kedélyes kaliforniai kuckójukba hazatérve miként lelkendeznek majd szeretteiknek:

"És képzeljétek, nem elég, hogy tökre cuki volt az az Auschwitz nevű múzeum, de még ingyenes is! Ezek a polákok kedves emberek, de csak ugatják a bizniszt. Pedig milyen szuper lehetőségek vannak ebben a táborban: minimum öt dolcsit megérne a belépőjegy! Alá kellene pakolni egy agresszív marketinget, PR-stratégiát ügynökséggel, és máris beindulhatna az Auschwitz-projekt..."

Árulás

A lengyel állami televízió híradója tudósít, hogy Michael Jacksont az Oxfordi Egyetem díszdoktorává avatták. Képsoron mutatják az újdonsült díszdoktort, amint átveszi a bársonyhengerbe zárt oklevelet; napszemüveget visel, professzori fövegje alól válláig lóg ondolált, agyonfestett haja, talárja alól elővillan a farmernadrág. Körben a profeszszori kar, ősz tudósok talárban, a kitüntetést átnyújtó rektor előtapsol... Az egyetem kertjében egy diáklány nyilatkozik: nagyon örül Jacko avatásának, ami már régóta esedékes volt.

Civilizációnk milyen mélyre süllyedhet még? 1992-ben egy hónapot tölthettem Oxfordban, s több ízben felkerestem az egyetem auláját. Meghatottan, egy zarándok lelkületével álldogáltam az ősi oszlopcsarnokban, nemkülönben a márványtábla előtt, amely a 12. század óta rögzíti a rektorok nevét: úgy éreztem, az emberi szellem, a tudomány egyik szentélyében vagyok, áldott helyen, talán Európa eszmei bölcsőhelyén. S most figyelhetem, e bölcsőben mint ringatják a legfrissebb porontyot: egy iskolázatlan showmant, egy narkomán pederasztát, egy agyonkozmetikázott-operált liliomtiprót, aki peren kívüli egyezséggel úszta meg a börtönt, dollármilliókért vásárolva jogászokat, tanúkat és hallgatást... A rektor pedig hajbókol.

A nyolcvanas években a leghíresebb amerikai és európai egyetemek lihegve avatták díszdoktorukká Elena Ceausescut, egy tömeggyilkos diktátor félanalfabéta, szadista feleségét, s még hány kommunista díszpintyet... Mérhetetlen nagy a nyugati értelmiség hitványsága.

A kaszás

Novemberben - halottak napja, mindenszentek tiszteletére - az itteni Nemzeti Múzeumban kiállítás a halálról. Néhány méltóságteljes fénykép temetésekről, javarészt azonban kisplasztikák, festmények, rajzok, karikatúrák. Mit mond a lengyel művészetben ez a fogalom, milyen a lengyel halál?

A gyűjtemény rendkívül tanulságos, hiszen bemutatja egy nép lelkivilágát, a létezéshez fűződő viszonyát. A magyar halál nagyszabású, ünnepélyes: érkezésekor "egy ország vérben áll", körülötte "tél van és csend és hó"; rendszerint komor, méla, impozáns menet kíséri, lassú zene, és egyfajta öntudatos sértettség, amiért egy kis nép sorait merészeli tovább ritkítani. A magyaroknak nemcsak külön Istenük van (sohasem hallottam még a bolgárok vagy a hollandok Istenét emlegetni, mindig csak a magyarokét), de külön Haláluk is: egy méltóságteljes, patetikus jelenség, aki széles mozdulatokkal kaszál, a sor végére érve, a fordulónál pedig barackpálinkát hörpint.

A lengyel Halál ezzel szemben nyeszlett, nagyon is emberi alak, amolyan kabaréfigura, valahol Latabár Kálmán és Woody Allen között. Nem kaszál, inkább magával cibál a túlvilágra: "Na, csipkedje már magát!" - mondja, és az ember kabátujját rángatja. A lengyel Halál komisz, igazi kópé: megesik, hogy éjjel a kamránk ablakán mászik be, és kis híján a nyakát szegi a földre készített kocsonya miatt. Általában röhejes pofa: a lábát lóbázza, élére vasalt nadrágja a bokájáig sem ér, és zakója hajtókájára pereg a szivarhamu. A magyar Halál ledönt, kivégez, a lengyel Halál a gavallért adja: "Pardon, megengedi, hogy elkísérjem egy darabon?" - duruzsolja és belénk karol.

S mindezek ellenére - e titkot meg nem fejtem - a lengyel Halál fölött ott lebeg, ragyog a Feltámadás.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu