Óriásplakátok között

A nagyvárosi ember - ha tetszik neki, ha nem - plakátrengetegben él. A reklámposzterek házfalakon, hirdetőoszlopokon, építési állványokon, villamosokon, buszokon, sőt a metró alagútjában is színesednek, harsánykodnak - elvégre erre tervezték őket.

Hogy a harsányság köntösében miféle gondolatok jelennek meg, elgondolkodtató kérdés. Bizony, láthatók olyan reklámok, amelyek tovább gondolva nevetséges vagy egyenesen rémisztő végeredményt adnak.

Az egyik ilyen csodaplakát egy hetilapot reklámoz. A képen egy - talán óvodás, de legfeljebb kisiskolás - kislány látható, aki sóvárgó tekintettel néz maga elé. Mögötte egy férfi, aki láthatóan semmi másra sem ügyelve mered a rosszul elémontírozott újságba. A felirat: "HETEK óta csak a papára gondolok..."

Én, aki ezt nap mint nap látom, és hetek óta kénytelen vagyok szintén a papára gondolni, arról is eltöprengek, vajon miért sóvárog édesapja után ennyire a kislánya. Elképzelem, vajon mi mindent gondolhat még magában ez a magányos kislány, akinek édesapja - őhelyette - láthatólag inkább a nagy sikerű hetilapot választotta. Talán valami ilyesmit:

"Hetek óta csak a papára gondolok. Papa nagyon elfoglalt. Sok újságot olvas, és kevés ideje van. Rá gondolok, mert már hetek óta nem láttam.

Papa azt mondta, nagyon szeret engem. Mama is azt mondja, hogy papa mindanynyiunkat nagyon szeret. Én viszont nem értem, papa hová tűnt, és miért nem jelentkezik, ha annyira szeret. Mert én is nagyon szeretem őt.

Hetek óta csak a papára gondolok, mert féltem őt, és félek, hogy mi lesz. Mert azt is hallottam, hogy papa hívő lett. A szomszéd néni szerint vallásos, és az lehet, hogy rosszabb. Mama mindig azt mondta, hogy aki hívő, az azt hiszi, hogy léteznek angyalok. Ha a papa hisz az angyalokban, akkor azt is igazán elhihetné, hogy szeretem őt és hiányzik.

Azt hallottam, papának új barátai vannak. Szívesen találkozik velük, és együtt szoktak imádkozni. Szeretném megkérdezni, mit jelent az, hogy imádkozni, de nem merem. Mert azt is hallottam, hogy papa fél. Az új barátai nem szeretnék, hogy másokkal is barátkozzon. Lehet, hogy bántották is? De hát akkor miért barátkozik velük?

Féltem a papámat, és mama is félti. Tudom, mert bár a mama mindig mosolyog, de a múltkor lefekvés után hallottam, hogy sír.

Hetek óta csak a papára gondolok, mert hetek óta nem mondott senki igazi esti mesét. Persze, mama is tud mesélni, de az igazi esti mesék mégiscsak papa-mesék. Hetek óta mama jön értem az óvodába, és kettesben vacsorázunk.

Hallottam egy bácsiról, József Attilának hívják, és költő. Nem tudom, ez pontosan mit jelent, szerintem a költő olyan ember, aki rövid sorokat ír egymás alá egy könyvbe. Engem is tanított a papám, a nevemet le is tudom írni. Azt hallottam, ez az Attila bácsi is régen látta a mamáját. Mint én a papámat. Lehet, hogy egyszer költő leszek én is, mint Attila bácsi?

A költők biztosan okos emberek. Szeretnék én is okos lenni, ha megnövök, de mégis inkább a papámat szeretném viszontlátni. Akkor inkább mégse legyek költő.

Hetek óta csak a papára gondolok. Szeretem, féltem, és nagyon hiányzik."

A papa pedig továbbra is bújja az újságot, amelyből bizonyára hiteles információkat és a mindennapi életére szóló megfellebbezhetetlen iránymutatást olvashat ki. A lap szellemiségét ismerve, efelől kétségünk sem lehet. A kislány pedig csak üldögél, egyedül, elvágyódó, szomorú tekintettel, gondolataiba mélyedve.

Azon már el sem gondolkodtam, vajon jó reklám-e ez egy hetilap számára...

B. I.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu