ÉLET ÉS LITURGIA

Szentáldozás régen és ma (4.)

"Krisztus példáját követve az egyház mindig kenyeret és vízzel elegyített bort használt az Úr lakomájának ünneplésénél. Az Eucharisztia ünnepléséhez használatos kenyér kizárólag búzából és nem régen készült legyen, továbbá a latin egyház régi hagyománya szerint kovásztalan legyen" - olvassuk a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseiben (a vastagítás a 2001. kiadás bevezetőjében így bővült). Tekintsünk vissza ennek történetére.

Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk a jeruzsálemi keresztények életéről. Itt szerepel, hogy a kenyértörést házanként végezték, vagyis az eucharisztia ünneplése nem a jeruzsálemi templomban történt (vö. ApCsel 2,45). A kenyértörés az eucharisztia ünneplését jelentette, de egyben azt is, hogy a "kenyeret" szétosztásra megtörték.

Szent Lukács az utolsó vacsora előkészítésénél írja: "Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt" (Lk 22,7). E bevezető szavak után küldi el tanítványait Jézus, hogy készítsék el a húsvéti vacsorát. A mózesi törvény szigorúan tiltotta kovásszal készült kenyér fogyasztását, mert ekkor emlékezni kellett az Egyiptomból való kivonulásra, amikor a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét ették (vö. Mtörv 16,3). Minden bizonnyal kovásztalan kenyerek fölött hangzottak el a szavak: "Ez az én testem". Valószínűleg az apostolok is ezt a gyakorlatot folytatták.

A 8. századig az eucharisztia ünneplésénél csak a kenyér használatáról beszéltek, és nem említették készítési módját. Arra szorítkoznak, hogy a nép által fogyasztható kenyeret használtak. Tertullianus (+220) a keresztény asszonynak említi a naponta fogyasztott kenyeret, egyben az eucharisztiára is gondol, mert így pogány férje nem jön rá keresztény voltára. Szent Cyprianus (+258) Krisztus és a hívek egységének szimbólumaként tünteti fel, hogy a bort vízzel, a lisztet is vízzel keverik a kenyér készítésekor. A kovász használatáról nem beszél.

Érdemes az ősi szertartáskönyvekből is idézni. Az I. Római Ordo szól a hívek által az eucharisztia céljára felajánlott kenyérről, de nem említi, hogy speciális, kovásztalan kenyérnek kellett volna lennie. Szent Ambrus (+397) közönséges kenyér használatáról beszélt. Úgy tűnik, hogy a kérdésben ebben az időszakban még nem találhatunk végleges döntést.

Az első határozott állásfoglalást a kovásztalan kenyér használatáról Alcuinus 798-ban írt egyik levelében találjuk meg. A Krisztus testévé való konszekráláshoz használt kenyér kovásztalan és nagyon tiszta legyen. Ahogy a hívek felajánlási gyakorlata csökkent, egyre inkább a papok és szerzetesek feladata lett az eucharisztiához szükséges kenyér elkészítése.

A keleti és a nyugati egyház között a 11. században heves vita alakult ki a kovászos és kovásztalan kenyér használata körül. A vita csak 1439-ben, a firenzei zsinaton zárult le, amikor a nyugati egyház számára a kovásztalan kenyér használata előírássá vált.

A misében használt kenyér formája kerek volt, felül kereszt alakú bevágás, hogy négy részre lehessen törni. Ez a legrégibb katakombafreskókon is látható. Ennek később jelképes értelmet tulajdonítottak. A 10. századtól kereszt, a és w betűket. Sőt, ilyen szöveg is maradt az ostyanyomón: "Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér".

Az V. Piusz pápa által kiadott Római Misekönyv egész más módon tisztázza, hogy csak tiszta búzalisztből szabad a miséhez szükséges ostyát készíteni. Felsorolja azokat a lehetséges körülményeket, amelyek által nem alkalmas az ostya (például víz helyett kölnivizet vagy más lisztet, esetleg más gabonafélével kevert lisztet használtak, stb.).

Az eucharisztia ünneplésénél használt bor kizárólag szőlőből készült tiszta bor lehet. Tehát semmiféle más anyagot (például cukrot) nem lehet a musthoz keverni. Ezeket a követelményeket - amint a cikk elején olvashattuk - az új Misekönyv bevezetése megerősíti. Érthető, hogy az egyházmegyék maguk gondoskodnak mindig az eucharisztia ünnepléséhez szükséges ostyáról és borról, mert a szentség érvényességéhez a biztos anyag szükséges. Ezért nem használható a házilag készült ostya, vagy a palackozott bor.

Az üdvösség történetének legnagyobb eseménye volt Urunk szenvedése, kereszthalála és dicsőséges feltámadása, mert ezáltal váltott meg bennünket. Az volt a szándéka, hogy ezt egyháza a világ végéig megünnepelje. A mindennapi élet legegyszerűbb ételét és italát választotta ki erre: a kenyeret és a bort. Nagy alázattal csak Aquinói Szent Tamás szavaival köszönhetjük meg: Rejtőző istenség, hittel áldalak, Ki elrejteztél itt bor s kenyér alatt.

(Folytatjuk)

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu