(ezerötszáz gyors)

A vonalzó

Naponta éget a szégyen. Az égést persze táplálni kell, és vagyok annyira óvatos realista, hogy ezt nem bízom a véletlenre. Ezért a minden esti lelkiismeret-vizsgálatom - amelybe néha belealszom, merthogy sok a vétkem, de kevés az időm és az elalvás előtti utolsó napi tevékenységre megőrzött energiám - hatéves koromig megy vissza. Jól tudom, hogy nem akkor veszítettem el ártatlanságomat, de akkor követtem el az első olyan bűnt, amelyre máig emlékszem. Azóta is volt néhány - ez az ezerötszáz írásjel terjedelmű publicisztika évek alatt sem volna képes ezek elsorolására -, de nem terhelném Önöket a kisszerű részletekkel. Merthogy minden bűn kisszerű. Éppen ez a bűn természete: porszemnyi önmagunknak a világ értékközpontjába helyezése. Vagyis az én érdekem - örömöm, kényelmem, kielégülésem - fontosabb a másokénál.

Az emlékezetemben megőrzött és máig égető első bűnöm lopás volt. Zentai Ildi osztálytársnőm vonalzóját emeltem el hosszas vívódás után. Szép volt a vonalzó, és Ildi is nagyon tetszett nekem akkoriban. Aztán hetekig rejtegettem a zsákmányt, és nem tudtam szemébe nézni Ildinek, akinek addig folyton kerestem a pillantását. Végül apró darabokra törtem a vonalzót, és a város túlsó végén bedobtam egy szemétládába. Legszívesebben visszaadtam volna, de nem volt hozzá erőm, bátorságom. Mert hát hogy mondhattam volna el? Anélkül, hogy szégyenteljesen álltam volna Ildi elé?

Ma már tudom, erre nincs mód: a bűnt be kell vallani, és ez nem megy a szégyenkezés (és a következmények) vállalása nélkül.

Az a régi vonalzó máig jelzi azt az egyenes vonalat, amely az igazi előbbrejutás egyetlen lehetséges iránya. Ezt a vonalzót szeretném mindazok figyelmébe ajánlani, akik remegő kézzel, girbe-görbe vonalakkal próbálják szépítgetni az életrajzukat.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu