Zsirai László

Lélekfolt

Kínos gyötrelmek, fájdalmas sóhajok szigetei a kórtermek az életfolyamban. A kórház az aggódó reménykedés otthona és a gondoskodásé. Amikor a hang már nem talál utat a beteg értelméhez, az imádott rokonok puszta jelenléte, simogató szeretete is képes hálás nyugalmat ébreszteni az ápolásra szorulók tekintetében.

Emerencia nővér gyakran látogatta rendtársát a kórházban, s óhatatlanul észlelte a szobatársak viselkedését, testi-lelki vívódásaikat. Sokukhoz ritkán vagy egyáltalán nem érkezett látogató. Ezért is tűnt fel valamennyiüknek, de az apácának különösen, az a gondosság, amivel a magatehetetlen, beszédképtelen matrónát körülrajongta az a fiatal hölgy, aki az egész látogatási idő alatt a betegnek szentelte teljes figyelmét.

- Megigazítjuk a párnácskát, hogy Joli néni fejecskéje kényelemben legyen. Hoztam egy kis málnácskát. Tudom, Joli néni mindig nagyon kedvelte. Ezt most tessék szépen megeszegetni. Jó? Segítek. Na még egy kanálkával. Ugye, finom! Nem vagyunk mi majmok, hogy folyton banánt együnk. A hazai gyümölcs támasz a gyógyulásban. Bizony - mondogatta a vendég a betegnek, amolyan utánozhatatlan kedvességű, védőnős hangsúlyokkal, és ilyenformán sokáig elbeszélgettek. Pontosabban csak a látogató beszélt, a néni pedig kitartóan hallgatva fogyasztotta a belediktált gyümölcsöt.

- Mennyire rokonszenvesen odaadó, leányom! Isten megjutalmazza majd a jóságáért. Talán unokája a néninek? - szólította meg az apáca a gondos hölgyet.

- Á, nem az unokája, hanem az unokahúga vagyok, Mariska. Szabolcsból utaztam ide a fővárosba, hogy láthassam az én Joli nénémet. Itt lakom náluk, a rokonoknál. A néném egész életében annyira jó volt hozzám, bármit megtennék érte, hogy viszonozzam - vallotta őszintének hatóan a látogató.

- Az emberben természetes érzés a hála - jegyezte meg Emerencia nővér, miközben a fiatal hölgy a beteg éjjeliszekrényéből válogatta-rámolta ki a mosásba való holmikat.

A következő látogatás alkalmával Emerencia nővér hiányolta a néni vidéki rokonát. Csak nem történt valami baj ezzel az áldott jó teremtéssel? Ám az idős beteg így sem maradt látogatók nélkül. Sőt! Hárman is érkeztek hozzá, mint a bemutatkozáskor kiderült: lánya, veje, unokája.

Az apáca meg is kérdezte tőlük:

-Hát az a jólelkű Mariska mikor jön el újra?

- Milyen Mariska? - kérdezett vissza meglepetten a néni lánya.

- Az a szabolcsi rokon, aki most itt lakik önöknél, amíg beteg a nénikéje... - magyarázta az apáca.

- Miféle rokon? Nem tudok semmilyen rokonunkról Szabolcsban! - döbbent meg a néni veje.

- Pedig tegnap délután itt volt. Málnát hozott, meg is etette Joli nénit.

- Ki az a Joli néni? - értetlenkedett a néni lánya.

- Hát nem így hívják az édesanyját?

- Nem, nem. Anyám neve Gizella, mint Szent István feleségéé.

- Anyu! A szekrénykéből eltűntek a nagymami ruhái - újságolta az unoka.

- Azokat Mariska vitte el, kimosni. Önzetlen teremtés. Mielőtt távozott, hosszasan nyugtatta a beteget, akit ő Joli néninek nevezett. Kedves szavakkal beszélt a nénihez, miközben simogatta reszkető kezét - mesélte Emerencia nővér.

- Igen?! Hova lett a mama arany karikagyűrűje? - tudakolta ideges hanghordozással a lánya.

- Biztosan az az állítólagos rokon simogatta le az ujjáról - fogott gyanút a vej.

- Na tessék! - csattant fel az egyik sarki ágyon fekvő asszony. - Ha már a saját rokonaiban sem, akkor kiben bízhat meg az ember?!

- Istenben, lányom. Istenben! - tanácsolta vigaszként az apáca, aztán a tegnapra gondolt, s titokban legszívesebben feloldozta volna Mariskát, akit feltehetőleg valójában másként hívhatnak, s ki tudja, mit kezd az elcsent holmival. Vajon hol lehet, s milyen kényszer sodorhatta az álnok viselkedésre, a hetedik és a nyolcadik parancsolat megszegésére?

Amennyiben előkerül valaha, a törvény dolga lesz a büntetés, a megbocsátás pedig Istené.

- Kár, hogy nem a kolostorban tanult az a lány! Megneveltem volna az erkölcseink szerint, s még most is megnevelném azt az eltévedt báránykát - sóhajtott Emerencia nővér a megdöbbent családtól búcsúzva, s aznap este három beteg lelkéért imádkozott a kápolnában. Rendtársa és Gizella néni gyógyulásáért, valamint az állítólagos Mariska rokon megtévedt lelkének mielőbbi jó útra térése reményében.

A ruhák és az ékszerek pótolhatóak, ám a megtévedt lélek csak foltozható, s ez örökké meglátszik rajta.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu