Micsoda különbség

"Misszós fesztivál" Lengyelországban

"Nálunk utcánként egy család van, amelyik templomba jár, ott azonban utcánként egy család lehet, amelyik nem vallásos" - összegezte tapasztalatait az a zeneakadémista lány, aki először járt Lengyelországban október végén, három társával együtt. A budatétényi plébánia ifjúsági közösségének tagjai a templomuk szomszédságában újra megtelepült verbita szerzetesi közösség fiatal lengyel tagjával jutottak el északi (másod) szomszédunkhoz.

A sziléziai Chorzówban megrendezett nemzetközi "missziós fesztivál" volt az apropó. A verbiták ugyanis miszsziós rend, és Grzegorz Burkebła atya egy évvel ezelőtt, öt esztendőre - vagy ahogy ő fogalmaz: legalább öt esztendőre - azért érkezett Magyarországra, hogy a nálunk évtizedeken át betiltott rend megfiatalodását és a magyarországi missziós gondolkodás felélesztését segítse. A nyelvünket már jól beszélő szerzetes tehát misszionáriusnak jött hazánkba. (Bátyja is verbita szerzetes volt, aki missziósként Zairében működött, míg meg nem halt maláriában.) Ő nem Afrikát vagy Ázsiát választotta, hanem Magyarországot. Az egyetemisták körében végzett munkája máris bizonyítja, hogy nem hiába.

"Ott vidámak a keresztények. A templomok tömve vannak, egymást érik a misék. Táncolnak és énekelnek, mert Krisztus feltámadt" - ezt már egy kertészeti egyetemista, Lengyelországot a maga számára most felfedező másik fiatal mondta. Grzegorz, azaz Gergely atya, mielőtt hazánkba jött volna, tudta, hogy nálunk nem olyan erős a hitélet, mint az ő hazájában, de azt nem gondolta volna, hogy itt az iskolákban egyszerűen nincs hittanóra - legalábbis Budatétényben. Ez Lengyelországban elképzelhetetlen. Nem tud az egész országban egyetlen olyan iskolát, ahol a hittan ne lenne a rendes tanórák közé sorolt tantárgy. Pedig ott sem kötelező a hittan.

Így aztán érthető, hogy a templomok összképe ott fiatalos, míg mi ezzel általában nem dicsekedhetünk. A miszsziós fesztivál színhelye egy hatszáz fős színházterem volt. S a "gálaestet" meg kellett ismételni, hogy minden érdeklődő megnézhesse a lengyel és a külföldi csoportok "műsorszámait". A magyar csapat is fellépett, és szép sikert aratott. Természetesen kirándultak is: Krakkó, Czestochowa, Wadowicze és Auschwitz meglátogatása után tértek haza - nem üres tarsollyal. Úgy érzik, hogy valamit tenniük kell. Többet, mást, mint eddig. Imával, munkával, közösségépítéssel. Hogy élő, vonzó, mindig megfiatalodni tudó, a világra figyelő és a másikért áldozatot hozó közösségeink legyenek.

Lengyelországban egy-két generációval korábban sokkal gyakrabban megfordultak a magyarok, és akkor is tapasztalták az ottani egyház életerejét. Ma már ritkábban választott úti cél a pápa szülőhazája. De mint a budatétényiek példája mutatja, kár, hogy így van.

S ami még figyelemre méltó: a lengyel társadalom egészének - de legalább túlnyomó többségének - "hozzáállása" a kereszténységhez. A "missziós fesztiválnak" otthont adó csarnok homlokzatán lévő transzparens is bizonyítja ezt: a rendezvény szponzorai között olyan nagy cégek szerepeltek, mint az államvasutak, rádió- és tévéadók, bankok. Vagyis ott az élet "normális" eseményeinek körében nyilvántartott eseménynek számít egy ilyen rendezvény is. Érdemes "szponzorálni"...

Sz. Cs.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu