Uj Ember

2001.11.18
LVII. évf. 46. (2781.)

Főoldal
Címlap
Szent Márton nemcsak a múlté
Lampionos felvonulók ünnepeltek Szombathelyen
Hite, példája legyen útmutatónk!
Apor Vilmos eméke Rómában
Rászoruló testvéreink szolgálatában
Tízéves a Magyar Karitász
Izraelben keresztény diákokat támadtak
Lelkiség
Ez még nem a vég
"Tanú az égbolt peremén"
Szentáldozás régen és ma (4.)
ÉLET ÉS LITURGIA
A hét liturgiája c év
Katolikus szemmel
Ünnep és ünneplés
Együgyű kérdések
Jegyzetlap
A vonalzó
(ezerötszáz gyors)

LAPSZÉL
Élő egyház
Szent Imre-napi ökumenikus együttlét
Keresztény ifjúsági találkozó Nyíregyházán
Nem az a cigány, akinek a bőre sötét
Nevelési konferencia a kaposvári püspökségen
A szép magyar beszédtől - Szent Kelemen ünnepéig
Látogatás a büki plébánián
Ministránsvezető-képző
Élő egyház
Új boldogok
Micsoda különbség
"Misszós fesztivál" Lengyelországban
Akik segítik a szinódusi öszszegzést
Martini bíboros Afganisztán bombázásáról
Francia püspökkari ülés Lourdes-ban
Fórum
A zsoltárfordításról 6. rész
A "csodásérem"
Könyvespolc
Mi terem a magyar szívében?
Az Olvasó írja
Mikor halt meg Szent Lukács?
Fórum
A legfontosabb és legtörékenyebb egység
Családkonferencia Máriabesnyőn
Megnyitjuk-e az ajtónkat és a szívünket?
Irodalmunk majdnem elfeledett kiválósága
Sarkadi-bemutató a Térszínházban
Márton Lajos
Evangélikus Élet, 2001. november 4.
LAPSZEMLE
Szombathelyi Egyházmegye
Türelmes, őszinte segítségnyújtás
Tízéves a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász
Műemlék templomokat restauráltak az Őrségben
Lámpás
Templom épült Németfalun
Ifjúság
Erzsébet neve napján
Krakkói jegyzetek
Táborozni jó
Zsírok és olajok
EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS
Óriásplakátok között
Rejtvény
Tíz év alattiaknak
Kultúra
Búcsúzás
Lélekfolt
Itt járt két lány
Testvérek törvénye
Mozaik
A földicseresznye és mérgező rokona
A művészet: szeretet
Márton-napi fények
Aranymise
Diakónusszentelés
Meggyalázott kálvária

 

Könyvespolc

Mi terem a magyar szívében?

Olasz Ferenc újabb ajándékkal lepett meg minket, albumai, kiállításai, művészeti dokumentumfilmjei után most meditációs könyvvel kedveskedik nekünk.

A könyv minden szempontból súlyos alkotás. Lassan forgatva az egyes napokhoz rendelt képek és szövegek összefüggéseit, tovább gondolva fejti ki hatását. Nemcsak a szép képeket kell nézegetnünk, hanem a szívünkbe is állandóan bele kell pislantanunk, ha részesei akarunk lenni a művész által kínált lelki kalandnak.

Szöveganyagát a Bibliából, a nyelvemlékekből, a népköltészetből, az archaikus népi imádságokból, vallásos énekekből, klasszikus költőink verseiből válogatta a szerző. Képei pedig a magyarság szakrális művészetének emlékeit veszik sorra: falusi templomokat, málladozó freskókat, kopott szobrokat, kereszteket. Eltűnőben lévő életforma értékrendjéről: imáról, csendről, alázatról, szolgálatról, becsületről, finomságról, hűségről üzennek.

Ismerős a népdal: Felszántom a császár udvarát, / Belévetem hazám búbaját. / Hadd tudja meg császár felsége: / Mi terem a magyar szívébe. Olasz Ferenc elsősorban nem a művész szemével, hanem az érző ember szívével látta meg elfeledett magyarok alázatos emlékeit. Megmutatja számunkra, hogy mi terem a magyar szívében. Mi adott neki enyhülést a munka és a bánat próbatételei közepette, hogyan találták meg helyüket az útszéli keresztek koordinátarendszerében. Olasz Ferenc fotóinak nagy részén útszéli keresztek, pléh Krisztusok láthatók, amelyekre reménykedve tekinthettek fel a föld fiai, Jézust nem dicsőségében, hanem gyötrelmében ábrázolták, mert tudták, az ember szenvedésében lesz igazán ember, s az Istenre is talán akkor hasonlít a legjobban.

A könyv a liturgikus ünnepekhez és a népi hagyományokhoz kapcsolódva vezet bennünket végig a naptári év első felén.

(Mindörökkön örökké - General Press Kiadó 2001.)

Lukácsi Zoltán

Szeretetben szolgálni

Tavaly nyáron Távol-Keletről hazalátogatott egy missziós pap tanár. Diákkori ismerősének hozott egy magyar nyelvű verseskötetet. Az 1991-ben hatvanéves Zsoldos Imre tisztelgése volt ez akkor az őt elbocsájtó haza előtt, hiszen 1965 óta a tajvani főváros, Tajpei katolikus egyeteme francia tanszékének vezetője. Többek kezébe került ez a szokatlan és széles körű érdeklődésre joggal számot tartó kötet, melynek most, tíz év múltán bővített kiadását jelentette meg a nyíregyházi Rím Kiadó. A válogatás és a sajtó alá rendezés Török Ferencné munkája, az illusztrációkat Garancsi Borbála művész tanár készítette. Kedves ökumenikus gesztus, hogy a nyíregyházi történelmi egyházak lelkészei meleg szavakkal ajánló sorokat írtak a kötet elejére: Váradi József római katolikus püspöki helynök, Sípos Kund Kötöny református esperes, Pregun István görög katolikus püspöki helynök, Hieronom Efrém magyar ortodox parókus és Laborczi Géza evangélikus lelkész.

A versekben a szerző, a hazájától távol élő verbita szerzetes örök optimizmusa, az elmúlt évtizedek emlékei, tanúságtételei, a politikai és társadalmi tendenciákról alkotott véleménye kap hangot.

Jó olvasni ezeket a verseket, mert benne feszülnek az egyetemes emberi kultúra értékei csakúgy, mint az őt befogadó távoli otthonának világa.

Amikor ő maga szól a kötetről, a kétely és a bizonyosság egyszerre van jelen szavaiban. (P. Zsoldos Imre: Fu-jen. Szeretetben szolgálni - Nyíregyháza, 2001.)

Csermely Tibor

Brückner József élete

Brückner József 1973. március 25-én halt meg hivatása teljesítése közben, tragikus körülmények között. Regnumi lelkipásztor, középiskolai hittanár 1919-1932 között Budapesten, majd a Központi Szeminárium gondnoka (1932-1939) Tóth Tihamér rektorsága alatt, akihez mély barátság fűzte. 1938-ban a budapesti Eucharisztikus Kongresszus egyik szervezője volt. 1939-től az esztergomi szeminárium teológiai tanára és spirituálisa, 1941-től 1952-ig rektora. Ekkor az Állami Egyházügyi Hivatal követelésére elmozdították tisztségéből. 1945-48 között Mindszenty József hercegprímás egyik legfőbb támasza, élete végéig a bíboros nagy tisztelője volt. Papi életének fő területe a családpasztoráció volt. "Maga volt a szeretet" - hirdeti síremlékének felirata Esztergomban, a szentgyörgymezei temetőben. Isten szeretetét árasztotta, mosolyogva, fáradhatatlanul egész életében, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek hősies gyakorlásával. Prohászka Ottokár püspök volt a példaképe a szociális érzékenységben, az imaéletben, az engesztelésben, mint lelkipásztor, szemináriumi nevelő és európai színvonalon álló tanár.

A Gyurián Edit szerkesztette könyv lapjain (Ternyák Csaba érsek és Spányi Antal püspök ajánlásával, Erdős Mátyás előszavával) az egykori tanítványok, lelki gyermekek vallanak róla, hogy a jelen embere számára példaképet állítsanak. Kapható a Szent István Társulat boltjaiban.

Prokopp Mária

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu