Hite, példája legyen útmutatónk!

Apor Vilmos eméke Rómában

A szegények plébánosa, Boldog Apor Vilmos márvány emléktábláját áldotta meg Rómában, a Szent Péter-bazilika altemplomában, a Magyararok Nagyasszonya-kápolnában Giovanni Battista Re bíboros.

Az eseményre november 9-én, éppen négy évvel azután került sor, hogy II. János Pál pápa ünnepélyesen a boldogok sorába emelte báró Apor Vilmos vértanú püspököt. A római magyar kápolna oldalfalán a magyar szentek domborműveinek sora bővül most ki Lebó Ferenc győri szobrászművész alkotásával, amely Apor püspököt és a széttárt püspöki ornátusa alatt menedéket találó elesett, kiszolgáltatott embereket ábrázolja.

Magyarországról az emléktábla megáldására a kormány részéről Harrach Péter szociális és családügyi miniszter érkezett, de Veres András, az MKPK titkárának vezetésével FIDESZ-es és MDF-es parlamenti képviselők is - zarándokként - részt vettek az ünnepen. A szentmise főcelebránsa Re bíboros volt, de jelen volt Magyarország egykori nunciusa Angelo Acerbi érsek és Edward Nowak érsek, a szenttéavatási kongregáció titkára, valamint Ternyák Csaba érsek, a papi kongregáció titkára és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A koncelebráló papok közt voltak a Rómában élő vagy éppen itt tartózkodó magyar papok is. Pápai Lajos győri megyéspüspök egyházmegyéjének népes zarándokcsoportjától kísérve érkezett.

A magyarok kápolnája kicsinek bizonyult volna, ezért az altemplomban, Szent Péter sírjával szemben egy nagyobb kápolnában mutatták be a szentmisét. Re bíboros homíliájában a bátor, következetes, önfeláldozó plébánosról, majd püspökről szólt. Arról, aki elítélt minden diktatúrát, a nácit éppúgy, mint a kommunistát. Beszéde végén a bíboros Apor Vilmost példaképül állította a magyarság és az egész kereszténység elé, mint mondta: hite, példája, tanúságtétele legyen útmutatónk a harmadik keresztény évezredben!

A tábla megáldását követően Pápai Lajos győri megyéspüspököt arról kérdeztük, vajon milyen püspök lenne ma Apor Vilmos?

- Nagyon sokat hangoztatják, hogy az egyházaknak nem szabad beleszólniuk a politikába. Apor Vilmos püspök se gondolná másként. De mint akkor, ma is fontosnak tartaná az egyház prófétai szerepét. Igenis szólnunk kell, ha igazságtalanságot látunk. Hangot kell adnunk véleményünknek, ha a hitünkkel ellentétes dolgokat tapasztalunk, fel kell emelnünk szavunkat a családokért, ahogyan bizonyára ő is elmondaná véleményét az egész országot foglalkoztató kérdésekről. Annak idején, pünkösdi szentbeszédét félretéve, a belügyminisztert nevén nevezve ítélte el a gettó létrehozását, de elment a román királynőhöz is, hogy a magyar foglyok szabadon engedéséért kiálljon. Sikert is ért el, a foglyok előbb értek haza, mint ő, Bukarestből Győrbe. Nyílt levelet intézett Horthy Miklós fiához, amikor az politikai szerepet óhajtott vállalni, s nyíltan megírta, alkalmatlannak tartja őt. Ezzel még a püspöki kar tagjainak nemtetszését is kivívta. Ma is szót emelne fontos kérdésekkel kapcsolatban, ami egyik vagy másik politikai irányzatnak esetleg nem tetszene.

Szociális érzékenységével próbálná segíteni a legszegényebbeket, szólna a roma-kérdésről, üdvözölné a mai kormányzat családpolitikáját, de biztosan tiltakozna, ha igazságtalanságot vélne felfedezni a közéletben. Gondolom, ma is írna néha nyílt levelet, mint tette ezt annak idején. Mindehhez az Evangéliumból, az eucharisztiából, az imádságból, a szentségekből merítené az erőt.

Hogy egy mai püspöknek teher vagy éppen segítség egy ilyen előd, erre a kérdésre Pápai püspök így válaszolt:

- Gyerekkoromtól kezdve egy bibliai idézetet különösen szerettem, melyet aztán püspöki jelmondatnak választottam: "Te, kövess engem". Ezt Krisztus mondta Péternek. Eszerint próbálok élni, dolgozni. Krisztust próbálom követni. Természetesen példákat ad nekem is elődöm. Az igazságért ki kell állnom, akkor is, ha ez nem kecsegtet pillanatnyi sikerrel. Szociálisan érzékenynek kell lennem, ismernem kell a szenvedők, az elesettek problémáit. Szót kell emelnem, ha hazugságot, becstelenséget tapasztalok. Napi pártpolitikával nem szabad foglalkoznom, de tudnom kell különbséget tenni jó és rossz között. Mint Apor püspök, én sem szeretnék csak a napi problémákkal foglalkozni. Sok-sok napi teher nyomja vállunkat, de sokkal fontosabb egy papi szeminárium, egy egyetemi kollégium, egyházi iskola, plébánia, építése, fenntartása, működtetése, esetleg néhány jó képességű pap külföldi taníttatása, mert ezekkel a jövő épül, a jövőnek segítünk. Éppen ezért örültem Re érsek beszédében a zárómondatnak, amellyel boldog Apor Vilmost a harmadik évezred keresztényeinek, magyarjainak példaképül állította.

Bókay László

Róma

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: webmaster@storage.hu